Job 10
1 My soul is weary of my life; I will leave my complaint upon myself; I will speak in the bitterness of my soul.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 I will say to God, Do not condemn me; show me why thou contendest with me.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 [Is it] good to thee that thou shouldst oppress, that thou shouldst despise the work of thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Hast thou eyes of flesh? or seest thou as man seeth?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 [Are] thy days as the days of man? [are] thy years as man's days,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 That thou inquirest after my iniquity, and searchest after my sin?
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Thou knowest that I am not wicked; and [there is] none that can deliver out of thy hand.
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Thy hands have made me and fashioned me in all my parts; yet thou dost destroy me.
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Remember, I beseech thee, that thou hast made me as the clay; and wilt thou bring me into dust again?
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Hast thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Thou hast clothed me with skin and flesh, and hast fenced me with bones and sinews.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Thou hast granted me life and favor, and thy visitation hath preserved my spirit.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 And these [things] hast thou hid in thy heart: I know that this [is] with thee.
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 If I sin, then thou markest me, and thou wilt not acquit me from my iniquity.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 If I be wicked, woe to me; and [if] I be righteous, [yet] will I not lift up my head. [I am] full of confusion; therefore see thou my affliction;
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 For it increaseth. Thou huntest me as a fierce lion: and again thou showest thyself wonderful upon me.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Thou renewest thy witnesses against me, and increasest thy indignation upon me; changes and war [are] against me.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Why then hast thou brought me forth from the womb? O that I had expired, and no eye had seen me!
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 I should have been as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 [Are] not my days few? cease [then], [and] let me alone, that I may take comfort a little,
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 Before I go [whence] I shall not return, [even] to the land of darkness, and the shades of death;
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 A land of darkness, as darkness [itself]; [and] of the shades of death, without any order, and [where] the light [is] as darkness.
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
