2 Corinthians 2
1 But I determined this with myself, that I would not come again to you in heaviness.
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
2 For if I make you sorry, who is he then that maketh me glad, but the same who is made sorry by me?
Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?
3 And I wrote this same to you, lest, coming I should have sorrow from them by whom I ought to rejoice; having confidence in you all, that my joy is [the joy] of you all.
És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4 For out of much affliction and anguish of heart I wrote to you with many tears; not that ye should be grieved, but that ye might know the love which I have more abundantly to you.
Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.
5 But if any hath caused grief, he hath not grieved me, but in part: that I may not overcharge you all.
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
6 Sufficient to such a man [is] this punishment, which [was inflicted] by many.
Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:
7 So that on the other hand, ye [ought] rather to forgive [him], and comfort [him], lest perhaps such one should be swallowed up with excessive sorrow.
Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.
8 Wherefore I beseech you that ye would confirm [your] love towards him.
Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.
9 For to this end also I wrote, that I might know the proof of you, whether ye are obedient in all things.
Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?
10 To whom ye forgive any thing, I [forgive] also: for if I forgave any thing, to whom I forgave [it], for your sakes [I forgave it], in the person of Christ;
A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:
11 Lest Satan should get an advantage of us: for we are not ignorant of his devices.
Mert jól ismerjük az ő szándékait.
12 Furthermore, when I came to Troas to [preach] the gospel of Christ, and a door was opened to me by the Lord,
Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;
13 I had no rest in my spirit, because I found not Titus my brother; but taking my leave of them, I went from thence into Macedonia.
Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
14 Now thanks [be] to God, who always causeth us to triumph in Christ, and maketh manifest the savor of his knowledge by us in every place.
Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.
15 For we are to God a sweet savor of Christ, in them that are saved, and in them that perish:
Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
16 To the one [we are] the savor of death to death; and to the other the savor of life to life. And who [is] sufficient for these things?
Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
17 For we are not as many, who corrupt the word of God: but as from sincerity, but as from God, in the sight of God we speak in Christ.
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.
