Psalms 14

1 To the chief Musician, A Psalm of David. The fool hath said in his heart, There is no God. They are corrupt, they have done abominable works, there is none that doeth good.

A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.

2 The LORD looked down from heaven upon the children of men, to see if there were any that did understand, and seek God.

Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.

3 They are all gone aside, they are all together become filthy: there is none that doeth good, no, not one.

Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.

4 Have all the workers of iniquity no knowledge? who eat up my people as they eat bread, and call not upon the LORD.

Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!

5 There were they in great fear: for God is in the generation of the righteous.

Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.

6 Ye have shamed the counsel of the poor, because the LORD is his refuge.

A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!

7 O that the salvation of Israel were come out of Zion! when the LORD bringeth back the captivity of his people, Jacob shall rejoice, and Israel shall be glad.

Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.