Psalms 11

1 To the chief Musician, A Psalm of David. In the LORD I put my trust: how say ye to my soul, Flee as a bird to your mountain?

A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

2 For, lo, the wicked bend their bow, they make ready their arrow upon the string, that they may secretly shoot at the upright in heart.

Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

3 If the foundations be destroyed, what can the righteous do?

Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

4 The LORD is in his holy temple, the LORD’S throne is in heaven: his eyes behold, his eyelids try, the children of men.

Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

5 The LORD trieth the righteous: but the wicked and him that loveth violence his soul hateth.

Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

6 Upon the wicked he shall rain snares, fire and brimstone, and an horrible tempest: this shall be the portion of their cup.

Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

7 For the righteous LORD loveth righteousness; his countenance beholdeth the upright.

Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.