Job 11
1 Then answered Zophar the Naamathite, and said,
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2 Should not the multitude of words be answered? and should a man full of talk be justified?
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3 Should thy lies make men hold their peace? and when thou mockest, shall no man make thee ashamed?
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4 For thou hast said, My doctrine is pure, and I am clean in thy eyes.
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5 But O that God would speak, and open his lips against thee;
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6 And that he would show thee the secrets of wisdom, that they are double to that which is! Know therefore that God exacteth of thee less than thy iniquity deserveth.
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7 Canst thou by searching find out God? canst thou find out the Almighty to perfection?
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
8 It is as high as heaven; what canst thou do? deeper than hell; what canst thou know? (Sheol h7585)
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)
9 The measure of it is longer than the earth, and broader than the sea.
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10 If he shall cut off, and shut up, or gather together, then who can hinder him?
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11 For he knoweth vain men: he seeth wickedness also; will he not then consider it?
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12 For vain man would be wise, though man is born like a wild donkey’s colt.
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13 If thou preparest thy heart, and stretchest out thy hands toward him;
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14 If iniquity is in thy hand, put it far away, and let not wickedness dwell in thy tents.
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15 For then shalt thou lift up thy face without spot; yea, thou shalt be steadfast, and shalt not fear:
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16 Because thou shalt forget thy misery, and remember it as waters that pass away:
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17 And thy age shall be clearer than the noonday; thou shalt shine forth, thou shalt be as the morning.
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18 And thou shalt be secure, because there is hope; yea, thou shalt dig about thee, and thou shalt take thy rest in safety.
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19 Also thou shalt lie down, and none shall make thee afraid; yea, many shall make suit to thee.
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20 But the eyes of the wicked shall fail, and they shall not escape, and their hope shall be as the giving up of the ghost.
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
