Jeremiah 4
1 If thou wilt return, O Israel, saith the LORD, return to me: and if thou wilt put away thy abominations out of my sight, then shalt thou not be removed.
Ha megtérsz, Izrael, úgymond az Örökkévaló, hozzám megtérsz és ha eltávolítod undokságaidat színem elől és nem kóborolsz,
2 And thou shalt swear, The LORD liveth, in truth, in judgment, and in righteousness; and the nations shall bless themselves in him, and in him shall they glory.
hanem esküszöl él az Örökkévaló, hűségben, jogosságban és igazságban: akkor áldani fogják magukat vele a nemzetek és vele dicsekednek.
3 For thus saith the LORD to the men of Judah and Jerusalem, Break up your fallow ground, and sow not among thorns.
Mert így szól az Örökkévaló Jehúda embereihez és Jeruzsálemhez: Szántsatok föl magatoknak ugart és ne vessetek tövisek közé.
4 Circumcise yourselves to the LORD, and take away the foreskins of your heart, ye men of Judah and inhabitants of Jerusalem: lest my fury come forth like fire, and burn that none can quench it, because of the evil of your doings.
Metéljétek körül magatokat az Örökkévalónak és távolítsátok el szívetek előbőrét, Jehúda emberei és Jeruzsálem lakói, nehogy tűzként törjön ki haragom és égjen és senki nem oltja cselekedeteitek gonoszsága miatt.
5 Declare ye in Judah, and proclaim in Jerusalem; and say, Blow ye the trumpet in the land: cry, confirm, and say, Assemble yourselves, and let us go into the fortified cities.
Jelentsétek Jehúdában és Jeruzsálemben hallassátok, mondjátok fújjátok meg a harsonát az országban, kiáltsátok ki teljes erővel és mondjátok: gyülekezzetek, hadd megyünk az erősített városokba.
6 Set up the standard toward Zion: retire, stay not: for I will bring evil from the north, and a great destruction.
Emeljetek zászlót Czión felé, meneküljetek el, ne álljatok meg, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást.
7 The lion is come up from his thicket, and the destroyer of the Gentiles is on his way; he is gone forth from his place to make thy land desolate; thy cities shall be laid waste, without an inhabitant.
Fölkerekedett az oroszlán az ő sűrűjéből és a népek megrontója elindult, kijött helyéből, hogy országodat pusztulássá tegye, városaid elpusztuljanak, lakó nélkül.
8 For this gird yourselves with sackcloth, lament and wail: for the fierce anger of the LORD is not turned back from us.
Emiatt kössetek föl zsákot, gyászt tartsatok és jajgassatok, mert nem fordult el tőlünk az Örökkévaló fellobbant haragja.
9 And it shall come to pass at that day, saith the LORD, that the heart of the king shall perish, and the heart of the princes; and the priests shall be astonished, and the prophets shall wonder.
És lesz ama napon, úgymond az Örökkévaló, elvész a királynak szíve és a nagyoknak szíve és eliszonyodnak a papok, és a próféták elámulnak.
10 Then said I, Ah, Lord GOD! surely thou hast greatly deceived this people and Jerusalem, saying, Ye shall have peace; though the sword reacheth to the soul.
Én megmondtam: Jaj, Uram, Örökkévaló, valóban ámítva ámítottad ezt a népet és Jeruzsálemet, mondván: békétek lesz, holott a lélekig ért a kard.
11 At that time shall it be said to this people and to Jerusalem, A dry wind of the high places in the wilderness toward the daughter of my people, not to fan, nor to cleanse,
Abban az időben azt mondják a népről és Jeruzsálemről forró szél a hegycsúcsokról a pusztában népem leánya felé – nem szórásra és nem tisztításra;
12 Even a full wind from those places shall come to me: now also will I give sentence against them.
ezeknél teljesebb szél ér engem. Most én is ítéletet mondok ki felettük.
13 Behold, he shall come up as clouds, and his chariots shall be as a whirlwind: his horses are swifter than eagles. Woe to us! for we are laid waste.
Íme mint a felhők jön fel, s mint a szélvész olyanok a szekerei, gyorsabbak a sasoknál lovai, jaj nekünk, mert elpusztíttattunk.
14 O Jerusalem, wash thy heart from wickedness, that thou mayest be saved. How long shall thy vain thoughts lodge within thee?
Mosd meg szívedet a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megsegíttessél, meddig lakozzanak benned jogtalan gondolataid!
15 For a voice declareth from Dan, and proclaimeth affliction from mount Ephraim.
Mert hallga, hírmondó Dán felől és vésznek hallatója Efraim hegyéről.
16 Make ye mention to the nations; behold, proclaim against Jerusalem, that watchers come from a far country, and give out their voice against the cities of Judah.
Jelentsétek a nemzeteknek, íme hallassátok Jeruzsálem felől, ostromlók jönnek messze földről és Jehúda városai ellen emelik hangjukat:
17 As keepers of a field, they are against her on all sides; because she hath been rebellious against me, saith the LORD.
mint mezőőrök, úgy vannak ellene köröskörül, mert irántam engedetlenkedett, úgymond az Örökkévaló.
18 Thy way and thy doings have procured these things to thee; this is thy wickedness, because it is bitter, because it reacheth to thy heart.
Utad és cselekedeteid tették neked ezt, ez a te gonoszságod, azt, hogy keserű, hogy szívedig ért.
19 My heart, my heart! I am pained at my very heart; my heart maketh a noise in me; I cannot hold my peace, because thou hast heard, O my soul, the sound of the trumpet, the alarm of war.
Beleim, beleim, hogy remegek, szívem falai, zúg az én szívem, nem hallgathatok, mert harsona hangját hallottad lelkem, harcnak riadását.
20 Destruction upon destruction is cried; for the whole land is laid waste: suddenly are my tents ruined, and my curtains in a moment.
Romlást romlásra hirdetnek, mert elpusztíttatott az egész ország, hirtelen elpusztíttattak sátraim, egy pillanat alatt kárpitjaim.
21 How long shall I see the standard, and hear the sound of the trumpet?
Meddig kell látnom a zászlót, hallanom a harsona hangját?
22 For my people are foolish, they have not known me; they are silly children, and they have no understanding: they are wise to do evil, but to do good they have no knowledge.
Bizony oktalan a népem, engem nem ismernek, dőre fiuk és nem értelmesek ők, bölcsek ők rosszat tenni, de jót tenni nem tudnak.
23 I beheld the earth, and, lo, it was without form, and void; and the heavens, and they had no light.
Néztem a földet és íme puszta és üres, az egekre es nincs meg a világosságunk.
24 I beheld the mountains, and, lo, they trembled, and all the hills moved lightly.
Néztem a földet és íme megrengnek és mind a halmok megrázkódnak
25 I beheld, and, lo, there was no man, and all the fowls of the heavens had fled.
Néztem és íme nincs meg az ember és mind az ég madara elköltözött.
26 I beheld, and, lo, the fruitful place was a wilderness, and all its cities were broken down at the presence of the LORD, and by his fierce anger.
Néztem és íme a termőföld pusztává lett és mind a városai romba dőltek az Örökkévaló miatt, fellobbant haragja miatt.
27 For thus hath the LORD said, The whole land shall be desolate; yet will I not make a full end.
Mert így szól az Örökkévaló: Pusztulássá lesz az egész ország, de végpusztítást nem teszek.
28 For this shall the earth mourn, and the heavens above be black: because I have spoken it, I have purposed it, and will not repent, neither will I turn back from it.
Emiatt gyászol a föld és elsötétülnek az egek fölülről, amiatt, hogy szóltam, szándékoltam s nem bántam meg, sem attól el nem térek.
29 The whole city shall flee for the noise of the horsemen and bowmen; they shall go into thickets, and climb up upon the rocks: every city shall be forsaken, and not a man dwell in it.
A lovas és íjász zajától megfutamodik az egész város, a sűrűkbe mentek és a sziklákra szálltak: az egész város elhagyatva, senki sem lakik bennük.
30 And when thou art laid waste, what wilt thou do? Though thou clothest thyself with crimson, though thou deckest thee with ornaments of gold, though thou enlarge thy eyes with painting, in vain shalt thou make thyself fair; thy lovers will despise thee, they will seek thy life.
Te pedig, kifosztatván, mit fogsz cselekedni? Bár bíborba öltözöl, bár aranydísszel díszíted magad, bár kendőzve föltéped szemeidet, hiába szépíted magad, megvetettek téged a szeretők, életedre törnek.
31 For I have heard a voice as of a woman in travail, and the anguish as of her that bringeth forth her first child, the voice of the daughter of Zion, that bewaileth herself, that spreadeth her hands, saying, Woe is me now! for my soul is wearied because of murderers.
Mert hangot mint vajúdó nőét hallottam, jajkiáltást mint először szülőét, Czión leányának hangját, piheg, terjesztgeti kezeit: Oh, jaj nekem, mert elbágyadt a lelkem öldöklőktől!
