Song of Solomon 2
1 I am a meadow flower of Sharon, a lily of the valleys.
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
2 As a lily among thorns, so is my love among the young women.
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
3 As an apricot tree among the trees of the forest, so is my beloved among the young men. I sit down under his shadow with great delight, and his fruit is sweet to my taste.
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
4 He brought me to the house of wine, and his banner over me was love.
Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
5 Revive me with raisin cakes and refresh me with apricots, for I am weak with love.
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
6 His left hand is under my head, and his right hand embraces me.
Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
7 I want you to swear, daughters of Jerusalem, by the gazelles and the does of the fields, that you will not awaken or arouse love until she pleases.
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
8 There is the sound of my beloved! Listen, here he comes, leaping over the mountains, jumping over the hills.
Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9 My beloved is like a gazelle or a young stag; look, he is standing behind our wall, gazing through the window, peering through the lattice.
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10 My beloved spoke to me and said, “Arise, my love; My beautiful one, come away with me.
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Look, the winter is past; the rain is over and gone.
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
12 The flowers have appeared in the land; the time for pruning and the singing of birds has come, and the sound of the doves is heard in our land.
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 The fig tree ripens her green figs, and the vines are in blossom; they give off their fragrance. Arise, my love, my beautiful one, and come away.
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14 My dove, in the clefts of the rock, in the secret clefts of the mountain crags, let me see your face. Let me hear your voice, for your voice is sweet, and your face is lovely.”
Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15 Catch the foxes for us, the little foxes that spoil vineyards, for our vineyard is in blossom.
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16 My beloved is mine, and I am his; he grazes among the lilies with pleasure.
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 Go away, my beloved, before the soft winds of dawn blow and the shadows flee away. Go away; be like a gazelle or a young stag on the rugged mountains.
Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
