< Psalms 78 >
1 A maschil of Asaph. Hear my teaching, my people, listen to the words of my mouth.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 I will open my mouth in parables; I will sing about hidden things about the past.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 These are things that we have heard and learned, things that our ancestors have told us.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 We will not keep them from their descendants. We will tell the next generation about the praiseworthy deeds of Yahweh, his strength, and the wonders that he has done.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 For he established covenant decrees in Jacob and appointed a law in Israel. He commanded our ancestors that they were to teach them to their children.
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 He commanded this so that the generation to come might know his decrees, the children not yet born, who should tell them in turn to their own children.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 Then they would place their hope in God and not forget his deeds but keep his commandments.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 Then they would not be like their ancestors, who were a stubborn and rebellious generation, a generation whose hearts were not right, and whose spirits were not committed and faithful to God.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 The Ephraimites were armed with bows, but they turned back on the day of battle.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 They did not keep the covenant with God, and they refused to obey his law.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 They forgot his deeds, the wonderful things that he had shown them.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 They forgot the marvelous things he did in the sight of their ancestors in the land of Egypt, in the land of Zoan.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 He divided the sea and led them across it; he made the waters to stand like walls.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 In the daytime he led them with a cloud and all the night with the light of fire.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 He split the rocks in the wilderness, and he gave them water abundantly, enough to fill the depths of the sea.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 He made streams flow out of the rock and made the water flow like rivers.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Yet they continued to sin against him, rebelling against the Most High in the wilderness.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 They challenged God in their hearts by asking for food to satisfy their appetites.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 They spoke against God; they said, “Can God really lay out a table for us in the wilderness?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 See, when he struck the rock, waters gushed out and streams overflowed. But can he give bread also? Will he provide meat for his people?”
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 When Yahweh heard this, he was angry; so his fire burned against Jacob, and his anger attacked Israel,
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 because they did not believe in God and did not trust in his salvation.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Yet he commanded the skies above and opened the doors of the sky.
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 He rained down manna for them to eat, and gave them the grain from heaven.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 People ate the bread of angels. He sent them food in abundance.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 He caused the east wind to blow in the sky, and by his power he guided the south wind.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 He rained down meat on them like dust, birds as numerous as the sands of the sea.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 They fell in the middle of their camp, all around their tents.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 So they ate and were full. He gave them what they craved.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 But they had not yet filled up; their food was still in their mouths.
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 Then God's anger attacked them and killed the strongest of them. He brought down the young men of Israel.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 Despite this, they continued to sin and did not believe his wonderful deeds.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Therefore God cut short their days; their years were filled with terror.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 Whenever God afflicted them, they would start to seek him, and they would return and look earnestly for him.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 They would call to mind that God was their rock and that the Most High God was their rescuer.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 But they would flatter him with their mouth and lie to him with their words.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 For their hearts were not firmly fixed on him, and they were not faithful to his covenant.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Yet he, being merciful, forgave their iniquity and did not destroy them. Yes, many times he held back his anger and did not stir up all his wrath.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 He called to mind that they were made of flesh, a wind that passes away and does not return.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 How often they rebelled against him in the wilderness and grieved him in the barren regions!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Again and again they challenged God and offended the Holy One of Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 They did not think about his power, how he had rescued them from the enemy
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 when he performed his terrifying signs in Egypt and his wonders in the region of Zoan.
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 He turned the Egyptians' rivers to blood so that they could not drink from their streams.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 He sent swarms of flies that devoured them and frogs that overran their land.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 He gave their crops to the grasshopper and their labor to the locust.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 He destroyed their vines with hail and their sycamore trees with more hail.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 He rained hail on their cattle and hurled lightning bolts at their livestock.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 The fierceness of his anger lashed out against them. He sent wrath, fury, and trouble like agents who bring disaster.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 He leveled a path for his anger; he did not spare them from death but gave them over to the plague.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 He killed all the firstborn in Egypt, the firstborn of their strength in the tents of Ham.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 He led his own people out like sheep and guided them through the wilderness like a flock.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 He led them secure and unafraid, but the sea overwhelmed their enemies.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 Then he brought them to the border of his holy land, to this mountain that his right hand acquired.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 He drove out the nations from before them and assigned them their inheritance. He settled the tribes of Israel in their tents.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Yet they challenged and defied the Most High God and did not keep his solemn commands.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 They were unfaithful and acted treacherously like their fathers; they were as undependable as a faulty bow.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 For they made him angry with their high places and provoked him to jealous anger with their idols.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 When God heard this, he was angry and completely rejected Israel.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 He abandoned the sanctuary of Shiloh, the tent where he had lived among people.
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 He allowed his strength to be captured and gave his glory into the enemy's hand.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 He handed his people over to the sword, and he was angry with his heritage.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Fire devoured their young men, and their young women had no wedding songs.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Their priests fell by the sword, and their widows could not weep.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Then the Lord awakened as one from sleep, like a warrior who shouts because of wine.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 He drove his adversaries back; he put them to everlasting shame.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 He rejected the tent of Joseph, and he did not chose the tribe of Ephraim.
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 He chose the tribe of Judah and Mount Zion that he loved.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 He built his sanctuary like the heavens, like the earth that he has established forever.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 He chose David, his servant, and took him from the sheepfolds.
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 He took him from following the ewes with their young, and he brought him to be shepherd of Jacob, his people, and of Israel, his heritage.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 David shepherded them with the integrity of his heart, and he guided them with the skill of his hands.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.