Psalms 142

1 A maschil of David, when he was in the cave; a prayer. With my voice I cry out for help to Yahweh; with my voice I plead for Yahweh's favor.

Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

2 I pour out my lament before him; I tell him my troubles.

Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,

3 When my spirit is weak within me, you know my path. In the way that I walk they have hidden a trap for me.

Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.

4 I look to my right and and see that there is no one who cares about me. There is no escape for me; no one cares about my life.

Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.

5 I called out to you, Yahweh; I said, “You are my refuge, my portion in the land of the living.

Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén;

6 Listen to my call, for I have been brought very low; rescue me from my persecutors, for they are stronger than I.

Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!

7 Bring my soul out of prison so that I may give thanks to your name. The righteous will gather around me because you have been good to me.”

Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.