< Mark 4 >
1 Again he began to teach beside the sea, and a large crowd gathered around him. He stepped into a boat that was on the sea, and he sat down in it. The whole crowd was on the shore beside the sea.
Ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És nagy sokaság gyűlt őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépve, a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön ült.
2 He taught them many things in parables, and in his teaching, this is what he said to them.
Sokat tanította őket példázatokban, és ezt mondta nékik tanításában:
3 “Listen, the farmer went out to sow his seed.
„Halljátok: Íme, a magvető kiment vetni.
4 As he sowed, some seed fell on the road, and the birds came and devoured it.
És történt vetés közben, hogy némely mag az út mellé esett, és eljöttek az égi madarak, és megették azt.
5 Other seed fell on the rocky ground, where it did not have much soil. Immediately it sprang up, because it did not have deep soil.
Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
6 But when the sun rose, the plants were scorched, and because they had no root, they dried up.
Mikor pedig fölkelt a nap, megégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.
7 Other seed fell among the thorn plants. The thorn plants grew up and choked it, and it did not produce a crop.
Némely pedig a tövisek közé esett, és a tövisek megnőttek, megfojtották azt, és így nem adott gyümölcsöt.
8 Other seed fell into good soil and it produced a crop growing up and increasing thirty, sixty, and even a hundred times.”
Némely pedig a jó földbe esett; és növekedő és bővölködő gyümölcsöt adott, és némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit hozott.“
9 Then he said, “Whoever has ears to hear, let him hear!”
Majd ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja.“
10 When Jesus was alone, those who were close to him and with the twelve asked him about the parables.
Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
11 He said to them, “To you is given the mystery of the kingdom of God. But to those outside everything is in parables,
Ő pedig ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, de a kívül levőknek minden példázatokban adatik;
12 so that when they look, yes they look, but do not see, and so that when they hear, yes they hear, but do not understand, or else they would turn and God would forgive them.”
hogy »nézvén nézzenek, és ne lássanak; és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.«“
13 Then he said to them, “Do you not understand this parable? How then will you understand all the other parables?
És mondta nekik: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többi példázatot?
14 The farmer who sows his seed is the one who sows the word.
A magvető az igét hinti.
15 These are the ones that fall beside the road, where the word was sown, but when they hear it, Satan immediately comes and takes away the word that was sown in them.
Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
16 These are the ones that are sown on rocky ground, who, when they hear the word, immediately receive it with joy.
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,
17 They have no root in themselves, but endure for a short time. Then tribulation or persecution comes because of the word, and immediately they stumble.
de nincsen bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúságot vagy háborúságot kell szenvedniük az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
18 The others are the ones that were sown among the thorns. They hear the word,
A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,
19 but the cares of the world, the deceitfulness of riches, and the desires of other things enter in and choke the word, and it does not produce a crop. (aiōn )
de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok megkívánása közbejönnek, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz. (aiōn )
20 Then those that were sown in the good soil are the ones who hear the word and receive it, and they produce crops—thirty, sixty, or a hundred times what was sown.”
A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.“
21 Jesus said to them, “Do you bring a lamp inside the house to put it under a basket, or under the bed? You bring it in and you put it on a lampstand.
Ezután ezt mondta nékik: „Vajon azért veszik-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a gyertyatartóba tegyék?
22 For nothing is hidden that will not be known, and nothing is secret that will not come out into the open.
Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami nyilvánosságra ne kerülne.
23 If anyone has ears to hear, let him hear!”
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.“
24 He said to them, “Pay attention to what you hear, for the measure you use will be measured to you, and more will be added to you.
Ezt is mondta nekik: „Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak, akik halljátok.
25 Because whoever has, to him will be given more, and whoever does not have, even what he has will be taken.”
Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.“
26 He also said, “The kingdom of God is like a man who sows his seed on the ground.
És mondta Jézus: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,
27 He sleeps at night and gets up by day, and the seed sprouts and grows, though he does not know how.
azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.
28 The earth bears grain by itself: First the blade, then the ear, then the mature grain in the ear.
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.
29 When the crop is ripe, he immediately sends in the sickle because the harvest has come.”
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“
30 Again he said, “To what can we compare the kingdom of God, or what parable can we use to explain it?
Majd ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatba foglaljuk azt?
31 It is like a mustard seed which, when it is sown, is the smallest of all the seeds on earth.
A mustármaghoz, amely amikor a földbe elvetik, minden földi magnál kisebb,
32 Yet, when it is sown, it grows and becomes greater than all the garden plants, and it forms large branches, so that the birds of heaven can make their nests in its shade.”
és amikor elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.“
33 With many parables like this he spoke the word to them, as much as they were able to understand,
És sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét, úgy, amint megérthették.
34 and he did not speak to them without a parable. But when he was alone, he explained everything to his own disciples.
Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott.
35 On that day, when evening had come, he said to them, “Let us go over to the other side.”
Azután ezt mondta nékik ugyanazon a napon, amint este lett: „Menjünk át a túlsó partra.“
36 So they left the crowd, taking Jesus with them, just as he was, in the boat. There were other boats going along with him.
Elbocsátották tehát a sokaságot, elvitték őt, úgy, amint éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak vele.
37 Just then a violent windstorm arose and the waves were breaking into the boat so that the boat was almost full of water.
Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.
38 But Jesus himself was in the stern, asleep on a cushion. They woke him up, saying, “Teacher, do you not care that we are about to die?”
Ő pedig a hajó hátulsó részében a vánkoson aludt. Ekkor fölkeltették őt, és ezt mondták néki: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?“
39 He got up, rebuked the wind, and said to the sea, “Peace! Be still!” Then the wind ceased, and there was a great calm.
És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!“És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
40 Then he said to them, “Why are you afraid? Do you still not have faith?”
Akkor ezt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Miért nincsen hitetek?“
41 They were filled with great fear and said to one another, “Who then is this, because even the wind and the sea obey him?”
És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik néki?“