Job 9
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 “I truly know that this is so. But how can a person be in the right with God?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 If he wants to argue with God, he cannot answer him once in a thousand times.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 God is wise in heart and mighty in strength; who has ever hardened himself against him and succeeded?—
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 he who removes the mountains without warning anyone when he overturns them in his anger—
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 he who shakes the earth out of its place and sets its supports trembling.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 It is the same God who tells the sun not to rise, and it does not, and who covers up the stars,
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 who by himself stretches out the heavens and tramples down the waves of the sea,
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 who makes the Bear, Orion, the Pleiades, and the constellations of the south.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 He does great and unsearchable things, and wonderful things that cannot be counted.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 See, he goes by me, and I do not see him; he passes on also, but I do not perceive him.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 If he takes something away, who can stop him? Who can say to him, 'What are you doing?'
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 God will not withdraw his anger; the helpers of Rahab bow beneath him.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 How much less could I answer him, could I choose words to reason with him?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Even if I were righteous, I could not answer him; I could only plead for mercy with my judge.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 Even if I called and he answered me, I would not believe that he was listening to my voice.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 For he breaks me with a tempest and multiplies my wounds without cause.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 He does not allow me to regain my breath; but he fills me with bitterness.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 If it is a matter of strength, behold, he is mighty! If it is a matter of justice, who can summon him?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Though I am in the right, my own mouth would condemn me; and though I am blameless, my words would prove me to be guilty.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 I am blameless, but I do not care any more about myself; I despise my own life.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 It makes no difference, which is why I say that he destroys blameless people and wicked people together.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 When a whip suddenly kills, he mocks the despair of the innocent.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 The earth is given into the hand of wicked people; God covers the faces of its judges. If it is not he who does it, then who is it?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 My days are swifter than a running messenger; my days flee away; they see no good anywhere.
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 They are as fast as papyrus reed boats, and as fast as the eagle that swoops down on its victim.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 If I said that I would forget about my complaints, that I would take off my sad face and be happy,
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 I would be afraid of all my sorrows because I know that you will not consider me innocent.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 I will be condemned; why, then, should I try in vain?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 If I washed myself with snow water and made my hands ever so clean,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 God would plunge me in a ditch, and my own clothes would be disgusted with me.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 For God is not a man, as I am, that I could answer him, that we could come together in court.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 There is no judge between us who might lay his hand upon us both.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 There is no other judge who could take God's rod off me, who could keep his terror from frightening me.
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 Then would I speak up and not fear him. But as things are now, I cannot do that.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
