Job 7
1 Does not man have hard labor on earth? Are not his days like the days of a hired man?
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 Like a slave earnestly desires the shadows of evening, like a hired man looks for his wages—
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 so I have been made to endure months of misery; I have been given trouble-filled nights.
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 When I lie down, I say to myself, 'When will I get up and when will the night be gone?' I am full of tossing to and fro until the day's dawning.
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 My flesh is clothed with worms and clods of dust; the sores in my skin harden up and then dissolve and run afresh.
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 My days are swifter than a weaver's shuttle; they pass without hope.
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 God, call to mind that my life is only a breath; my eye will no more see good.
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 The eye of God, who sees me, will see me no more; God's eyes will be on me, but I will not exist.
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9 As a cloud is consumed and vanishes away, so he who goes down to Sheol will come up no more. (Sheol h7585)
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
10 He will return no more to his house; neither will his place know him again.
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 Therefore I will not restrain my mouth; I will speak in the anguish of my spirit; I will complain in the bitterness of my soul.
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 Am I the sea or a sea monster that you place a guard over me?
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 When I say, 'My bed will comfort me, and my couch will ease my complaint,'
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 then you scare me with dreams and terrify me through visions,
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 so that I would choose strangling and death rather than preserving these bones of mine.
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 I loathe my life; I would not wish to always be alive; let me alone for my days are useless.
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 What is man that you should pay attention to him, that you should set your mind on him,
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 that you should observe him every morning and test him every moment?
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 How long will it be before you look away from me, before you let me alone long enough for me to swallow down my own saliva?
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 Even if I have sinned, what would that do to you, you who watch men? Why have you made a target of me, so that I am a burden for you?
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 Why do you not pardon my transgression and take away my iniquity? For now will I lie down in the dust; you will seek me carefully, but I will not exist.”
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
