Job 4
1 Then Eliphaz the Temanite answered and said,
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 If anyone tries to speak with you, will you be impatient? But who can stop himself from speaking?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 See, you have instructed many; you have strengthened weak hands.
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Your words have supported him who was falling; you have made feeble knees firm.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 But now trouble has come to you, and you are weary; it touches you, and you are troubled.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Is not your fear your confidence, and the integrity of your ways your hope?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Think about this, please: Who has ever perished when innocent? Or when were the upright people ever cut off?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 According to what I have seen, those who plow iniquity and sow trouble reap it.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 By the breath of God they perish; by the blast of his anger they are consumed.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 The roaring of the lion, the voice of the fierce lion, the teeth of the young lions—they are broken.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 The old lion perishes for lack of victims; the cubs of the lioness are scattered everywhere.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Now a certain matter was secretly brought to me, and my ear received a whisper about it.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 Then came thoughts from visions in the night, when deep sleep falls on people.
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 It was at night when fear and trembling came upon me, and all my bones shook.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Then a spirit passed before my face, and the hair of my flesh stood up.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 The spirit stood still, but I could not discern its appearance. A form was before my eyes; there was silence, and I heard a voice that said,
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 “Can a mortal man be more righteous than God? Can a man be more pure than his Maker?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 See, if God puts no trust in his servants; if he accuses his angels of folly,
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 how much more is this true of those who live in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed sooner than a moth?
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Between morning and evening they are destroyed; they perish forever without anyone noticing them.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Are not their tent cords plucked up among them? They die; they die without wisdom.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
