Job 3
1 After this, Job opened his mouth and cursed the day he was born.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 He said,
Megszólalt Jób és mondta:
3 “May the day on which I was born perish, the night that said, 'A boy has been conceived.'
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 May that day be dark; may not God from above call it to mind, neither may the sun shine on it.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 May darkness and the shadow of death claim it for their own. May a cloud live over it; may everything that makes the day black truly terrify it.
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 As for that night, may thick darkness seize it. May it not rejoice among the days of the year; may it not come into the number of the months.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 See, may that night be barren; may no joyful voice come into it.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 May they curse that day, those who know how to wake up Leviathan.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 May the stars of that day's dawn be dark. May that day look for light, but find none; neither may it see the eyelids of the dawn,
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 because it did not shut up the doors of my mother's womb, and because it did not hide trouble from my eyes.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Why did I not die when I came out from the womb? Why did I not give up my spirit when my mother bore me?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Why did her knees welcome me? Why did her breasts receive me so that I should suck?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 For now I would have been lying down quietly. I would have slept and been at rest
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 with kings and counselors of the earth, who built up tombs for themselves that are now in ruins.
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Or I would have been lying with princes who once had gold, who had filled their houses with silver.
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Or perhaps I would have been stillborn, like infants that never see the light.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 There the wicked cease from trouble; there the weary are at rest.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 There the prisoners are at ease together; they do not hear the voice of the slave driver.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 Both small and great people are there; the servant is free from his master there.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Why is light given to him who is in misery? Why is life given to the one who is bitter in soul,
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 to one who longs for death without it coming; to one who digs for death more than for hidden treasure?
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 Why is light given to one who rejoices very much and is glad when he finds the grave?
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 Why is light given to a man whose way is hidden, a man whom God has hedged in?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 For my sighing happens instead of eating; my groaning is poured out like water.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 For the thing that I feared has come on me; what I was afraid of has come to me.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 I am not at ease, I am not quiet, and I have no rest; trouble comes instead.”
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
