Job 29
1 Job resumed speaking and said,
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 “Oh, that I were as I was in the past months when God cared for me,
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 when his lamp shined on my head, and when I walked through darkness by his light.
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 Oh, that I were as I was in the ripeness of my days when the friendship of God was on my tent,
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 when the Almighty was yet with me, and my children were around me,
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 when my way was covered with cream, and the rock poured out for me streams of oil!
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 When I went out to the city gate, when I sat in my place in the city square,
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 the young men saw me and kept their distance from me in respect, and the aged people rose and stood for me.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 The princes used to refrain from talking when I came; they would lay their hand on their mouths.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 The voices of the noblemen were hushed, and their tongue clung to the roof of their mouths.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 For after their ears heard me, they would then bless me; after their eyes saw me, they would then give witness to me and approve of me
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 because I rescued the one who was poor when he cried out, and the one who had no father when he had no one to help him.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 The blessing of him who was about to perish came on me; I caused the widow's heart to sing for joy.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 I put on righteousness, and it clothed me; my justice was like a robe and a turban.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 I was eyes to blind people; I was feet to lame people.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 I was a father to needy people; I would examine the case even of one whom I did not know.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 I broke the jaws of the unrighteous man; I plucked the victim out from between his teeth.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 Then I said, 'I will die in my nest; I will multiply my days like the grains of sand.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 My roots are spread out to the waters, and dew lies all night on my branches.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 The honor in me is always fresh, and the bow of my strength is always new in my hand.'
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 To me men listened; they waited for me; they stayed silent to hear my advice.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 After my words were done, they did not speak again; my speech dropped like water on them.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 They always waited for me as they waited for rain; they opened their mouth wide to drink in my words, as they would do for the latter rain.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 I smiled on them when they did not expect it; they did not reject the light of my face.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 I selected their way and sat as their chief; I lived like a king in his army, like one who comforts mourners.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
