Job 19
1 Then Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “How long will you make me suffer and break me into pieces with words?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 These ten times you have reproached me; you are not ashamed that you have treated me harshly.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 If it is indeed true that I have erred, my error remains my own concern.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 If indeed you will exalt yourselves above me and use my humiliation against me,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 then you should know that God has done wrong to me and has caught me in his net.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 See, I cry out, “Violence!” but I get no answer. I call out for help, but there is no justice.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 He has walled up my way so that I cannot pass, and he has set darkness in my path.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 He has stripped me of my glory, and he has taken the crown from my head.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 He has broken me down on every side, and I am gone; he has pulled up my hope like a tree.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 He has also kindled his wrath against me; he regards me as one of his adversaries.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 His troops come on together; they cast up siege mounds against me and encamp around my tent.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 He has put my brothers far from me; my acquaintances are wholly alienated from me.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 My kinsfolk have failed me; my close friends have forgotten me.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Those who once stayed as guests in my house and my female servants regard me as a stranger; I am an alien in their sight.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 I call to my servant, but he gives me no answer although I entreat him with my mouth.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 My breath is offensive to my wife; I am even disgusting to those who were born from my mother's womb.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Even young children despise me; if I rise to speak, they speak against me.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 All my familiar friends abhor me; those whom I love have turned against me.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 My bones cling to my skin and to my flesh; I survive only by the skin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Have pity upon me, have pity upon me, my friends, for the hand of God has touched me.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Why do you pursue me like God does? Will you ever be satisfied with my flesh?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh, that my words were now written down! Oh, that they were inscribed in a book!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Oh, that with an iron pen and lead they were engraved in the rock forever!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 But as for me, I know that my Redeemer lives, and that at last he will stand on the earth;
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 after my skin, that is, this body, is destroyed, then in my flesh I will see God.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 I will see him with my own eyes—I, and not someone else. My heart fails within me.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 If you say, 'How we will persecute him! The root of his troubles lies in him,'
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 then be afraid of the sword, because wrath brings the punishment of the sword, so that you may know there is a judgment.”
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
