Job 19
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 “How long will you make me suffer and break me into pieces with words?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 These ten times you have reproached me; you are not ashamed that you have treated me harshly.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 If it is indeed true that I have erred, my error remains my own concern.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 If indeed you will exalt yourselves above me and use my humiliation against me,
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 then you should know that God has done wrong to me and has caught me in his net.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 See, I cry out, “Violence!” but I get no answer. I call out for help, but there is no justice.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 He has walled up my way so that I cannot pass, and he has set darkness in my path.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 He has stripped me of my glory, and he has taken the crown from my head.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 He has broken me down on every side, and I am gone; he has pulled up my hope like a tree.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 He has also kindled his wrath against me; he regards me as one of his adversaries.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 His troops come on together; they cast up siege mounds against me and encamp around my tent.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 He has put my brothers far from me; my acquaintances are wholly alienated from me.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 My kinsfolk have failed me; my close friends have forgotten me.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Those who once stayed as guests in my house and my female servants regard me as a stranger; I am an alien in their sight.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 I call to my servant, but he gives me no answer although I entreat him with my mouth.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 My breath is offensive to my wife; I am even disgusting to those who were born from my mother's womb.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Even young children despise me; if I rise to speak, they speak against me.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 All my familiar friends abhor me; those whom I love have turned against me.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 My bones cling to my skin and to my flesh; I survive only by the skin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Have pity upon me, have pity upon me, my friends, for the hand of God has touched me.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Why do you pursue me like God does? Will you ever be satisfied with my flesh?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Oh, that my words were now written down! Oh, that they were inscribed in a book!
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 Oh, that with an iron pen and lead they were engraved in the rock forever!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 But as for me, I know that my Redeemer lives, and that at last he will stand on the earth;
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 after my skin, that is, this body, is destroyed, then in my flesh I will see God.
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 I will see him with my own eyes—I, and not someone else. My heart fails within me.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 If you say, 'How we will persecute him! The root of his troubles lies in him,'
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 then be afraid of the sword, because wrath brings the punishment of the sword, so that you may know there is a judgment.”
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
