Job 16
1 Then Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “I have heard many such things; you are all miserable comforters.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Will useless words ever have an end? What is wrong with you that you answer like this?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 I also could speak as you do, if you were in my place; I could collect and join words together against you and shake my head at you in mockery.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 I would strengthen you with my mouth, and the quivering of my lips will bring you relief!
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 If I speak, my grief is not lessened; if I keep from speaking, how am I helped?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 But now, God, you have made me weary; you have made all my family desolate.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 You have made me dry up, which itself is a witness against me; the leanness of my body rises up against me, and it testifies against my face.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 God has torn me in his wrath and persecuted me; He grinds his teeth in rage; my enemy fastens his eyes on me as he tears me apart.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 People have gaped with open mouth at me; they have hit me reproachfully on the cheek; they have gathered together against me.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 God hands me over to ungodly people, and throws me into the hands of wicked people.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 I was at ease, and he broke me apart. Indeed, he has taken me by the neck and dashed me to pieces; he has also set me up as his target.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 His archers surround me all around; God pierces my kidneys and does not spare me; he pours out my bile on the ground.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 He smashes through my wall again and again; he runs upon me like a warrior.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 I have sewn sackcloth on my skin; I have thrust my horn into the ground.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 My face is red with weeping; on my eyelids is the shadow of death
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 although there is no violence in my hands, and my prayer is pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Earth, do not cover up my blood; let my cry have no resting place.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Even now, see, my witness is in heaven; he who vouches for me is on high.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 My friends scoff at me, but my eye pours out tears to God.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 I ask for that witness in heaven to argue for this man with God as a man does with his neighbor!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 For when a few years have passed, I will go to a place from where I will not return.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
