Job 16
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 “I have heard many such things; you are all miserable comforters.
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Will useless words ever have an end? What is wrong with you that you answer like this?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 I also could speak as you do, if you were in my place; I could collect and join words together against you and shake my head at you in mockery.
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 I would strengthen you with my mouth, and the quivering of my lips will bring you relief!
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 If I speak, my grief is not lessened; if I keep from speaking, how am I helped?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 But now, God, you have made me weary; you have made all my family desolate.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 You have made me dry up, which itself is a witness against me; the leanness of my body rises up against me, and it testifies against my face.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 God has torn me in his wrath and persecuted me; He grinds his teeth in rage; my enemy fastens his eyes on me as he tears me apart.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 People have gaped with open mouth at me; they have hit me reproachfully on the cheek; they have gathered together against me.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 God hands me over to ungodly people, and throws me into the hands of wicked people.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 I was at ease, and he broke me apart. Indeed, he has taken me by the neck and dashed me to pieces; he has also set me up as his target.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 His archers surround me all around; God pierces my kidneys and does not spare me; he pours out my bile on the ground.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 He smashes through my wall again and again; he runs upon me like a warrior.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 I have sewn sackcloth on my skin; I have thrust my horn into the ground.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 My face is red with weeping; on my eyelids is the shadow of death
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 although there is no violence in my hands, and my prayer is pure.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 Earth, do not cover up my blood; let my cry have no resting place.
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Even now, see, my witness is in heaven; he who vouches for me is on high.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 My friends scoff at me, but my eye pours out tears to God.
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 I ask for that witness in heaven to argue for this man with God as a man does with his neighbor!
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 For when a few years have passed, I will go to a place from where I will not return.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
