Genesis 44
1 Joseph commanded the steward of his house, saying, “Fill the men's sacks with food, as much as they can carry, and put every man's money in his sack's opening.
És megparancsolta annak, aki háza fölött volt, mondván: Töltsd meg az emberek zsákjait eleséggel, amennyit csak bírnak elvinni, és tedd mindegyiknek pénzét zsákjának szájába.
2 Put my cup, the silver cup, in the sack's opening of the youngest, and also his money for the grain.” The steward did as Joseph had said.
Serlegemet pedig, az ezüst serleget tedd a legkisebbik zsákjának a szájába, meg gabonájának árát; és az cselekedett József szava szerint, amit szólt.
3 The morning dawned, and the men were sent away, they and their donkeys.
A reggel virradt és az emberek elbocsáttattak, ők és szamaraik.
4 When they were out of the city but were not yet far off, Joseph said to his steward, “Get up, follow after the men, and when you overtake them, say to them, 'Why have you returned evil for good?
Alig mentek ki a városból, nem mentek messze és József mondta annak, aki háza fölött volt: Kerekedj föl, vedd űzőbe az embereket és ha elérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszat a jó helyett?
5 Is this not the cup from which my master drinks, and the cup that he uses for divination? You have done evil, this thing that you have done.'”
Nemde ez az, amiből iszik az én uram és ő jósol is abból; rosszul cselekedtétek, amit tettetek.
6 The steward overtook them and spoke these words to them.
Az elérte őket és mondta nekik ezeket a szavakat.
7 They said to him, “Why does my master speak such words as these? Far be it from your servants that they would do such a thing.
És ők mondták neki: Miért beszél uram eme szavak szerint? Távol legyen szolgáidtól, hogy cselekedjenek ilyen dolgot.
8 Look, the money that we found in our sacks' openings, we brought again to you out of the land of Canaan. How then could we steal out of your master's house silver or gold?
Íme, a pénzt, melyet megtaláltunk zsákjaink szájában, visszahoztuk neked Kánaán országából; hogy lopnánk tehát uradnak házából ezüstöt vagy aranyat?
9 With whomever of your servants it is found, let him die, and we also will be my master's slaves.”
Akinél megtalálják szolgáid közül, haljon meg; és mi is leszünk uramnak rabszolgái.
10 The steward said, “Now also let it be according to your words. He with whom the cup is found will be my slave, and you others will be innocent.”
És ő mondta: Most is szavaitok szerint legyen! Akinél megtalálják, az legyen rabszolgám, de ti mentek lesztek.
11 Then each man hurried and brought his sack down to the ground, and each man opened his sack.
És siettek, és lerakta mindegyik az ő zsákját a földre és kibontotta mindegyik az ő zsákját.
12 The steward searched. He began with the oldest and finished with the youngest, and the cup was found in Benjamin's sack.
És az átkutatta, a legnagyobbiknál kezdte és a legkisebbiknél végezte; és megtaláltatott a serleg Benjámin zsákjában.
13 Then they tore their clothes. Each man loaded his donkey and returned to the city.
Erre megszaggatták ruháikat, fölrakodott mindegyik az ő szamarára és visszatértek a városba.
14 Judah and his brothers came to Joseph's house. He was still there, and they bowed before him to the ground.
És bementek Júda meg testvérei József házába, ő pedig még ott volt, és leborultak előtte a földre.
15 Joseph said to them, “What is this that you have done? Do you not know that a man like me practices divination?”
És mondta nekik József: Micsoda dolog az, amit ti tettetek? Vajon nem tudjátok-e, hogy jósolni tud olyan férfiú, mint én vagyok?
16 Judah said, “What can we say to my master? What can we speak? Or how can we justify ourselves? God has found out the iniquity of your servants. Look, we are my master's slaves, both we and he also in whose hand the cup was found.”
És mondta Júda: Mit mondjunk uramnak, mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Isten megtalálta szolgáid bűnét! Íme, mi rabszolgái vagyunk uramnak, mi is és az is, akinek kezében a serleg megtaláltatott.
17 Joseph said, “Far be it from me that I should do so. The man in whose hand the cup was found, that person will be my slave, but as for you others, go up in peace to your father.”
De ő mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt megtegyem; az, akinek kezében a serleg megtaláltatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek békében atyátokhoz.
18 Then Judah came near to him and said, “My master, please let your servant speak a word in my master's ears, and do let your anger burn against your servant, for you are just like Pharaoh.
Akkor odalépett hozzá Júda és mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon csak szolgád egy szót uram fülei hallatára és ne gerjedjen föl haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó.
19 My master asked his servants, saying, 'Do you have a father or a brother?'
Uram kérdezte szolgáit, mondván: van-e atyátok vagy testvéretek?
20 We said to my master, 'We have a father, an old man, and a child of his old age, a little one. But his brother is dead, and he alone is left of his mother, and his father loves him.'
És mi mondtuk uramnak: Van nekünk egy öreg atyánk és öregségének gyermeke, a legkisebbik testvére pedig meghalt és ő maradt egyedül az anyjától, atyja pedig szereti őt.
21 Then you said to your servants, 'Bring him down to me that I may see him.'
És te mondtad szolgáidnak: Hozzátok le őt hozzám, hadd vessem rá szemeimet.
22 After that, we said to my master, 'The boy cannot leave his father. For if he should leave his father his father would die.'
De mi mondtuk uramnak: A fiú nem hagyhatja el az atyját; ha elhagyja az atyját, ez meghal.
23 Then you said to your servants, 'Unless your youngest brother comes down with you, you will not see my face again.'
Te azonban mondtad szolgáidnak: Ha nem jön le legkisebb testvéretek veletek, ne lássátok többé az én színemet.
24 Then it came about when we went up to your servant my father, we told him the words of my master.
És volt, midőn fölmentünk szolgádhoz, az én atyámhoz, tudtára adtuk neki uram szavait.
25 Our father said, 'Go again, buy us some food.'
És mondta atyánk: Menjetek vissza, vegyetek nekünk egy kevés eleséget!
26 Then we said, 'We cannot go down. If our youngest brother is with us, then will we go down, for we will not be able to see the man's face unless our youngest brother is with us.'
De mi mondtuk: Nem mehetünk le; ha legkisebb testvérünk velünk van, akkor lemegyünk, mert nem láthatjuk a férfiú színét, ha legkisebb testvérünk nincs velünk.
27 Your servant my father said to us, 'You know that my wife bore me two sons.
És mondta szolgád, az én atyám nekünk: Ti tudjátok, hogy kettőt szült nekem feleségem;
28 One of them went out from me and I said, “Surely he is torn in pieces, and I have not seen him since.”
és elment az egyik tőlem és azt mondtam; Bizony szétszaggattatott, és nem láttam őt mindeddig.
29 Now if you also take this one from me, and harm comes to him, you will bring down my gray hair with sorrow to Sheol.' (Sheol h7585)
Ha elviszitek ezt is színem elől és baleset éri őt, akkor leszállítjátok ősz fejemet szerencsétlenségben a sírba. (Sheol h7585)
30 Now, therefore, when I come to your servant my father, and the lad is not with us, since his life is bound up in the boy's life,
Most tehát, midőn eljövök szolgádhoz, az én atyámhoz és a fiú nincs velünk az ő lelke pedig össze van kötve lelkével,
31 it will come about, when he sees the boy is not with us, he will die. Your servants will bring down the gray hair of your servant our father with sorrow to Sheol. (Sheol h7585)
és lesz, midőn látja, hogy a fiú nincs meg, meghal, és leszállították szolgáid ősz fejét a te szolgádnak, a mi atyánknak búbánatban a sírba. (Sheol h7585)
32 For your servant became a guarantee for the boy to my father and said, 'If I do not bring him to you, then I will bear the guilt to my father forever.'
Mert szolgád kezeskedett a fiúért atyámnál; mondván: Ha meg nem hozom őt neked, vétkeztem atyám ellen minden időre.
33 Now therefore, please let your servant stay instead of the boy as slave to my master, and let the boy go up with his brothers.
És most, maradjon csak a te szolgád a fiú helyett rabszolgául uramnak, a fiú pedig menjen föl testvéreivel;
34 For how can I go up to my father if the boy is not with me? I am afraid to see the evil that would come on my father.”
mert hogy menjek föl atyámhoz és a fiú nincs velem? Nem nézhetném a szerencsétlenséget, mely atyámat éri.
