2 Samuel 13
1 It came about after this that Amnon son of David was very attracted to his beautiful half-sister Tamar, who was a full sister of Absalom, another of David's sons.
Történt ezután, Absálómnak, Dávid fiának volt szép nővére, neve Támár; azt megszerette Amnón, Dávid fia.
2 Amnon was so frustrated that he became sick because of his sister Tamar. She was a virgin, and it seemed impossible to Amnon to do anything to her.
És kínja volt Amnónnak egészen megbetegedésig nővére, Támár miatt, mert hajadon volt és lehetetlennek tetszett Amnón szemeiben, hogy bármit is elkövessen rajta.
3 But Amnon had a friend whose name was Jonadab son of Shimeah, David's brother. Jonadab was a very shrewd man.
Amnónnak pedig volt egy barátja, neve Jónádáb, fia Simeának, Dávid testvérének, s Jónádáb igen okos ember volt.
4 Jonadab said to Amnon, “Why, son of the king, are you depressed every morning? Will you not tell me?” So Amnon answered him, “I love Tamar, my brother Absalom's sister.”
És mondta neki: Miért vagy te egyre soványabb, oh királyfi, napról-napra? Ugye megmondod nekem: Mondta neki Amnón: Támárt, Absálóm testvéremnek nővérét szeretem.
5 Then Jonadab said to him, “Lie down on your bed and pretend to be sick. When your father comes to see you, ask him, 'Would you please send my sister Tamar to give me something to eat and cook it before me, so that I may see it and eat it from her hand?'”
Erre mondta neki Jónádáb: Feküdj ágyadra és tettesd magad betegnek; s ha majd jön az atyád, hogy téged lásson, így szólj hozzá: jöjjön csak Támár nővérem és adjon nekem kenyeret enni, készítse el szemem előtt az ételt, azért hogy lássam és kezéből egyem.
6 So Amnon lay down and pretended to be sick. When the king came to see him, Amnon said to the king, “Please send my sister Tamar to make some food for my sickness in front of me so that I may eat from her hand.”
Lefeküdt tehát Amnón és betegnek tetette magát; eljött a király, hogy lássa őt, ekkor így szólt Amnón a királyhoz: Jöjjön csak Támár nővérem és készítsen szemem előtt két bélest, hogy kezéből egyem.
7 Then David sent word to Tamar at his palace, saying, “Go now to your brother Amnon's house and prepare food for him.”
Ekkor küldött Dávid a házba Támárhoz, mondván: Menj csak Amnón testvéred házába és készítsd el neki az ételt.
8 So Tamar went to her brother Amnon's house where he was lying down. She took dough and kneaded it and formed bread in his sight, and then she baked it.
És elment Támár Amnón testvérének házába, az pedig feküdt; vette a tésztát, meggyúrta, elkészítette szemei előtt és megfőzte a bélest.
9 She took the pan and gave the bread to him, but he refused to eat. Then Amnon said to the others present, “Send everyone out, away from me.” So everyone went out from him.
Vette a serpenyőt s kitöltötte elé, de az vonakodott enni; s mondta Amnón: Vezessetek ki mindenkit tőlem, és kiment mindenki tőle.
10 So Amnon said to Tamar, “Bring the food into my room that I may eat from your hand.” So Tamar took the bread that she had made, and brought it into the room of Amnon her brother.
Ekkor szólt Amnón Támárhoz: Hozd be az ételt a kamarába, hadd egyem kezedből; s vette Támár a bélest, melyet elkészített és bevitte Amnón testvérének a kamrába.
11 When she had brought the food to him, he took hold of her and said to her, “Come, sleep with me, my sister.”
Odanyújtotta neki, hogy egyék; ekkor megragadta őt és mondta neki: Jöjj, feküdj mellém, nővérem.
12 She answered him, “No, my brother, do not force me, for nothing like this should be done in Israel. Do not do this appalling thing!
De mondta neki: Ne, testvérem, ne gyalázz meg, mert nem tesznek ilyesmit Izraelben, ne kövesd el ez aljasságot.
13 How could I be rid of my shame? What about you? You would be like one of the fools in Israel! Now, please speak to the king, for he would not keep me from you.”
S én hová vigyem gyalázatomat? Te pedig olyan lennél, mint: a legaljasabbaknak egyike Izraelben! Most tehát beszélj csak a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled.
14 However Amnon would not listen to her. Since he was stronger than Tamar, he seized her and he slept with her.
De nem akart hallgatni szavára, erőt vett rajta, meggyalázta és hált vele.
15 Then Amnon hated Tamar with extreme hatred. He hated her even more than he had desired her. Amnon said to her, “Get up and go.”
Erre meggyűlölte őt Amnón igen nagy gyűlölettel; sőt nagyobb volt a gyűlölet, mellyel gyűlölte, a szerelemnél, mellyel szerette volt: és mondta neki Amnón: Kelj föl, menj!
16 But she responded to him, “No! Because this great evil of making me leave is even worse than what you did to me!” But Amnon did not listen to her.
Mondta neki: Ne történjék e gonoszság, mely nagyobb a másiknál, melyet rajtam elkövettél, hogy elküldsz engem! De nem akart rá hallgatni.
17 Instead, he called his personal servant and said, “Take this woman away from me, and bolt the door after her.”
Hívta a legényét, aki őt szolgálta és mondta: Küldjétek csak ki mellőlem ezt itt és csukd be az ajtót utána.
18 Then his servant brought her out and bolted the door after her. Tamar was wearing a very decorated robe because the king's daughters who were virgins dressed that way.
Volt pedig rajta tarka köntös, mert ily ruhákba öltözködnek a hajadon királyleányok. És elvezette őt szolgája kifelé és becsukta utána az ajtót.
19 Tamar put ashes on her head and tore her robe. She put her hands on her head and walked away, crying aloud as she went.
Ekkor hamut hintett Támár a fejére, a rajta levő tarka köntöst pedig megszaggatta; fejére tette a kezét és elment, egyre jajgatva.
20 Absalom her brother said to her, “Has Amnon your brother been with you? But now keep quiet, my sister. He is your brother. Do not take this thing to heart.” So Tamar remained alone in her brother Absalom's house.
És szólt hozzá testvére Ábsálóm: Vajon testvéred Amnón volt-e nálad? De most nővérem hallgass, testvéred ő, ne fordítsd szívedet e dologra. És maradt Támár elhagyottan testvérének Ábsálómnak házában.
21 But when King David heard of all these things, he was very angry.
Dávid király pedig meghallotta mind e dolgokat, és haragjára volt nagyon.
22 Absalom said nothing to Amnon, for Absalom hated him for what he had done to her and how he had disgraced his sister Tamar.
És nem beszélt Ábsálóm Amnónnal, se rosszat, se jót, mert gyűlölte Absálóm Amnónt amiatt, hogy meggyalázta nővérét, Támárt.
23 It came about after two full years that Absalom had sheep shearers working at Baal Hazor, which is near Ephraim, and Absalom invited all the king's sons to visit there.
Történt pedig két esztendő után, nyírtak Ábsálómnál Báal-Cháczórban, mely Efraim mellett van; és meghívta Ábsálóm mind a királyfiakat.
24 Absalom went to the king and said, “Look now, your servant has sheep shearers. Please, may the king and his servants go with me, your servant.”
Ekkor bement Ábsálóm a királyhoz és mondta: Íme, kérlek, nyírnak szolgádnál; menjen csak oda a király meg szolgái a te szolgáddal.
25 The king answered Absalom, “No, my son, all of us should not go because we would be a burden to you.” Absalom begged the king, but he would not go, but he gave him his blessing.
Szólt a király Ábsálómhoz: Ne fiam, ne hagyj mennünk mindnyájunkat, hogy terhedre ne legyünk; unszolta őt, de nem akart odamenni, hanem megáldotta.
26 Then Absalom said, “If not, please let my brother Amnon go with us.” So the king said to him, “Why should Amnon go with you?”
Ekkor mondta Ábsálóm: Ha nem, jöjjön csak oda velünk Amnón testvérem! Mondta neki a király: Minek menjen veled?
27 Absalom pressed David, and so he let Amnon and all the king's sons go with him.
De unszolta őt Ábsálóm; küldte tehát vele Amnónt és mind a királyfiakat.
28 Absalom commanded his servants saying, “Listen closely. When Amnon begins to be affected by the wine, and when I say to you, 'Attack Amnon,' then kill him. Do not be afraid. Have I not commanded you? Be courageous and brave.”
És megparancsolta Ábsálóm a legényeinek, mondván: Nézzétek csak, mikor vidám lesz Amnón szíve a bor közben és így szólok hozzátok: üssétek le Amnónt, akkor öljétek meg, ne féljetek, hiszen én parancsoltam nektek, erősödjetek és legyetek derék emberek!
29 So Absalom's servants did to Amnon as he had commanded them. Then all the king's sons arose, and every man mounted his mule and fled.
És tettek Ábsálóm legényei Amnónnal, amint parancsolta Ábsálóm; erre fölkeltek mind a királyfiak, felültek kiki az öszvérére és megfutamodtak.
30 So it came about, while they were on the road, that the news came to David saying, “Absalom has killed all the king's sons, and there is not one of them left.”
Ők még útban voltak, és a hír eljutott Dávidhoz, mondván: megölte Ábsálóm mind a királyfiakat, és nem maradt meg közülük egy sem.
31 Then the king arose and tore his clothes, and lay on the floor; all his servants stood by with their clothes torn.
Erre fölkelt a király, megszaggatta ruháit és földre feküdt; mind a szolgái pedig ott álltak megszaggatott ruhákkal.
32 Jonadab son of Shimeah, David's brother, answered and said, “Let not my master believe that they have killed all the young men who are the king's sons, for Amnon only is dead. Absalom has planned this from the day that Amnon violated his sister Tamar.
Ekkor megszólalt Jónádáb, Simea, Dávid testvérének fia és mondta: Ne mondja uram: mind az ifjakat, a királyfiakat megöltek, hanem egyedül Amnón halt meg, mert Ábsálóm szájában volt ez, amióta amaz meggyalázta Támárt, a nővérét.
33 So therefore let not my master the king take this report to heart, so as to believe that all the king's sons are dead, for Amnon only is dead.”
Most tehát ne vegyen uram a király ily dolgot szívébe, hogy mondaná: mind a királyfiak meghaltak; mert egyedül Amnón halt meg.
34 Absalom fled away. A servant keeping watch raised his eyes and saw many people coming on the road on the hillside west of him.
Ábsálóm pedig megszökött. És fölemelte az őrködő legény a szemeit és látta, íme sok nép jött az út felől, a hegy oldaláról, hátuljáról.
35 Then Jonadab said to the king, “Look, the king's sons are coming. It is just as your servant said.”
Ekkor szólt Jónádáb a királyhoz: Íme a királyfiak megjöttek; szolgád szava szerint, úgy lett.
36 So it came about when he finished speaking, the king's sons arrived and raised their voices and wept. The king and all his servants also wept bitterly.
És volt, amint végzett a beszéddel, íme a királyfiak megjöttek, fölemelték hangjukat ég sírtak; a király is és mind a szolgái sírtak igen nagy sírással.
37 But Absalom fled and went to Talmai son of Ammihud, the king of Geshur. David mourned for his son every day.
Ábsálóm pedig megszökött és ment Talmájhoz, Ammíhúd fiához, Gesúr királyához. És gyászolt fia fölött minden időben.
38 So Absalom fled and went to Geshur, where he was for three years.
Ábsálóm megszökött és ment Gesúrba, és ott volt három évig.
39 The mind of King David longed to go out to see Absalom, for he was comforted concerning Amnon and his death.
És vágyódott Dávid király lelke epedve Ábsálóm után, mert megvigasztalódott Amnón felől, hogy meghalt.
