1 Chronicles 21
1 An adversary arose against Israel and incited David to count Israel.
És vádló támadt Izrael ellen és arra csábította Dávidot, hogy megszámlálja Izraelt.
2 David said to Joab and to the commanders of the army, “Go, count the people of Israel from Beersheba to Dan and report back to me, that I may know their number.”
És szólt Dávid Jóábhoz s a nép nagyjaihoz: Menjetek, számláljátok meg Izraelt Beér-Sébától Dánig s hozzátok el hozzám, hadd tudjam meg számukat.
3 Joab said, “May Yahweh make his army a hundred times greater than it is. But my master the king, do they not all serve my master? Why does my master want this? Why bring guilt on Israel?”
Mondta Jóáb: Tegyen hozzá az Örökkévaló népéhez, ahogy van, százszor annyit! Nemde én uram, oh király, mindannyian az uraméi szolgáiul, miért kívánja ezt az uram, miért legyen bűnül Izraelre?
4 But the king's word was enforced against Joab. So Joab left and went throughout all Israel. Then he came back to Jerusalem.
De a király szava kényszerítette Jóábot, és elindult Jóáb és járt egész Izraelben és eljött Jeruzsálembe.
5 Then Joab reported the total of the count of the fighting men to David. There were in Israel 1,100,000 men who drew the sword. Judah alone had 470,000 soldiers.
És átadta Jóáb a népszámlálás számát Dávidnak; volt pedig egész Izrael egy millió és százezer kardrántó férfi és Jehúda négyszázhetvenezer kardrántó férfi.
6 But Levi and Benjamin were not counted among them, for the king's command had disgusted Joab.
De Lévit és Benjámint nem számlálta közöttük, mert utálatosnak bizonyult a király szava Jóábhoz.
7 God was offended by this action, so he attacked Israel.
És visszatetszett Istennek szemeiben ez a dolog és megverte Izraelt.
8 David said to God, “I have greatly sinned by doing this. Now take away your servant's guilt, for I have acted very foolishly.”
És szólt Dávid az Istenhez; Nagyon vétkeztem azzal, hogy megcselekedtem ezt a dolgot, de most tüntesd el, kérlek, a te szolgád bűnét, mert nagyon, balgán viselkedtem.
9 Yahweh told Gad, David's prophet,
És beszélt az Örökkévaló Gádhoz, Dávid látójához, mondván:
10 “Go say to David, 'This is what Yahweh says: I am giving you three choices. Choose one of them.'”
Menj el és beszélj Dávidhoz, mondván: így szól az Örökkévaló, hármat nyújtok eléd; válassz magadnak egyet közülük, hogy veled megcselekedjem.
11 So Gad went to David and said to him, “Yahweh says this, 'Choose one of these:
Bement Gád Dávidhoz s mondta neki: Így szól az Örökkévaló: fogadd el magadnak:
12 either three years of famine, three months being pursued by your enemies and being caught by their swords, or else three days of Yahweh's sword, that is, a plague in the land, with the angel of Yahweh destroying throughout all the land of Israel.' Now then, decide what answer I should take to the one who sent me.”
vagy három éven át éhséget, vagy hogy három hónapig veszteséget szenvedsz szorongatóidtól s ellenségeid kardja utolér, vagy hogy három napig az Örökkévaló kardja és dögvész lesz az országban és az Örökkévaló angyala pusztít Izrael egész területén. És már most lásd, mit vigyek küldőmnek válaszul.
13 Then David said to Gad, “I am in great distress! Let me fall into the hand of Yahweh rather than into the hand of man, for his merciful actions are very great.”
Ekkor szólt Dávid Gádhoz: Megszorultam nagyon! Hadd essem csak az Örökkévaló kezébe, mert nagy az irgalma, de ember kezébe ne essem.
14 So Yahweh sent a plague on Israel, and seventy thousand people died.
És bocsátott az Örökkévaló dögvészt Izraelre, és elesett Izraelből hetvenezer ember.
15 God sent an angel to Jerusalem to destroy it. As he was about to destroy it, Yahweh watched and changed his mind about the harm. He said to the destroying angel, “Enough! Now draw back your hand.” At that time the angel of Yahweh was standing at the threshing floor of Ornan the Jebusite.
Már küldött az Isten angyalt Jeruzsálembe, hogy azt pusztítsa, de amint pusztított, látta az Örökkévaló és meggondolta a veszedelmet és mondta a pusztító angyalnak: Elég, most engedd le kezedet! Az Örökkévaló angyala pedig épen a jebúszi Ornán szérűje mellett állt.
16 David looked up and saw the angel of Yahweh standing between earth and heaven, having a drawn sword in his hand raised over Jerusalem. Then David and the elders, clothed in sackcloth, lay facedown on the ground.
Fölemelte Dávid a szemeit és látta az Örökkévaló angyalát, amint a föld és az ég között áll és kardja kivonva a kezében, kinyújtva Jeruzsálem felett, ekkor arcukra vetették magukat Dávid meg a vének, zsákokba takarva.
17 David said to God, “Is it not I that commanded that the army be numbered? I did this wicked thing. But these sheep, what have they done? Yahweh my God! Let your hand strike me and my family, but do not let the plague remain on your people.”
És szólt Dávid Istenhez: Nemde én mondtam, hogy megszámlálják a népet és én vagyok az, aki vétkeztem és gonoszul cselekedtem; de a juhok mit követtek el? Oh Örökkévaló, én Istenem, legyen, kérlek, kezed én rajtam és atyám házán, de ne a te népeden csapásra!
18 So the angel of Yahweh commanded Gad to say to David, that David should go up and build an altar for Yahweh at the threshing floor of Ornan the Jebusite.
Az Örökkévaló angyala pedig szólt Gádhoz, hogy mondja meg Dávidnak, hogy menjen fel Dávid oltárt állítani az Örökkévalónak a jebúszi Ornán szérűjén.
19 So David went up as Gad instructed him to do in the name of Yahweh.
És fölment Dávid Gád szava szerint, amelyet szólt az Örökkévaló nevében.
20 While Ornan was threshing wheat, he turned and saw the angel. He and his four sons with him hid themselves.
És megfordult Ornán és látta az angyalt, és négy fia vele elrejtőzve; Ornán ugyanis búzát csépelt.
21 When David came to Ornan, Ornan looked and saw David. He left the threshing floor and bowed to David with his face to the ground.
Midőn bement Dávid Ornánhoz, odatekintett Ornán és látta Dávidot; erre kiment a szérűből és leborult Dávid előtt arccal a földre:
22 Then David said to Ornan, “Sell me this threshing floor, so I can build an altar for Yahweh. I will pay the full price, so that the plague may be removed from the people.”
Ekkor szólt Dávid Ornánhoz: Add nekem a szérű helyét, hogy oltárt építsek rajta az Örökkévalónak; teljes ezüst pénzen adjad azt nekem, hogy elálljon a csapás a néptől.
23 Ornan said to David, “Take it as your own, my master the king. Do with it what is good in your sight. Look, I will give you oxen for burnt offerings, threshing sledges for wood, and wheat for the grain offering; I will give it all to you.”
És szólt Ornán Dávidhoz: Vedd magadnak és tegye uram a király, ami jónak látszik szemeiben; lásd, odaadtam a marhát égőáldozatoknak, és a cséplőszánakat fának, és a búzát lisztáldozatnak: mindent odaadtam.
24 King David said to Ornan, “No, I insist on buying it for the full price. I will not take what is yours and offer it as a burnt offering to Yahweh if it costs me nothing.”
Ekkor mondta Dávid király Ornánnak: Nem, hanem teljes pénzen fogom megvenni, mert nem ajándékozhatom a tiédet az Örökkévalónak, bemutatva ingyen való égőáldozatot.
25 So David paid six hundred shekels of gold for the place.
És adott Dávid Ornánnak a helyért hatszáz arany sékelt súly szerint.
26 David built an altar for Yahweh there and offered on it burnt offerings and fellowship offerings. He called on Yahweh, who answered him with fire from heaven on the altar for burnt offerings.
Erre épített ott Dávid oltárt az Örökkévalónak és bemutatott égőáldozatokat és békeáldozatokat; fölkiáltott az Örökkévalóhoz, s meghallgatta tűzzel az égből az égőáldozat oltárára.
27 Then Yahweh gave an order to the angel, and the angel put his sword back into its sheath.
És szólt az Örökkévaló az angyalhoz és az visszatette kardját hüvelyébe.
28 When David saw that Yahweh had answered him at the threshing floor of Ornan the Jebusite, he performed the sacrifice there at that same time.
Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy meghallgatta őt az Örökkévaló a jebúszi Ornán szérűjén, áldozott ott.
29 Now at that time, Yahweh's tabernacle, which Moses had made in the wilderness, and the altar for burnt offerings, were at the high place at Gibeon.
Az Örökkévaló hajléka pedig, melyet Mózes készített a pusztában, meg az égőáldozat oltára abban az időben a magaslaton voltak Gibeónban.
30 However, David could not go there to ask for God's direction, because he was afraid of the sword of the angel of Yahweh.
De nem mehetett Dávid elé, hogy Istent felkeresse, mert megijedt az Örökkévaló angyalának kardja miatt.
