Luke 14
1 On one occasion, as Jesus was going, on a Sabbath into the house of one of the leading Pharisees to dine, they were watching him closely.
Történt, amikor bement a farizeusok egyik vezetőjének házába szombaton ebédelni, azok figyelték őt.
2 There he saw before him a man who was suffering from dropsy.
És íme, egy vízkóros ember volt előtte.
3 “Is it allowable,” said Jesus, addressing the Students of the Law and the Pharisees, “to work a cure on the Sabbath, or is it not?”
Ekkor Jézus megszólalt, és megkérdezte a törvénytudóktól és farizeusoktól: „Szabad-e szombatnapon gyógyítani?“
4 They remained silent. Jesus took hold of the man and cured him, and sent him away.
Azok pedig hallgattak. Erre megfogta azt, meggyógyította és elbocsátotta.
5 And he said to them: “Which of you, finding that his son or his ox has fallen into a well, will not immediately pull him out on the Sabbath Day?”
Nekik pedig ezt mondta: „Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre szombatnapon kútba esik, és nem húzza ki azt azonnal?“
6 And they could not make any answer to that.
De azok nem tudtak erre mit felelni.
7 Observing that the guests were choosing the best places for themselves, Jesus told them this parable —
Egy példázatot is mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket. Ezt mondta nekik:
8 “When you are invited by any one to a wedding banquet, do not seat yourself in the best place, for fear that some one of higher rank should have been invited by your host;
„Amikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert talán nálad nagyobb tiszteletben álló embert is meghívott.
9 and he who invited you both will come and say to you ‘Make room for this man,’ and then you will begin in confusion to take the lowest place.
És odamegy az, aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd neked: Engedd át ennek a helyet! És akkor szégyenkezve az utolsó helyre fogsz ülni.
10 No, when you are invited, go and take the lowest place, so that, when he who has invited you comes, he may say to you ‘Friend, come higher up’; and then you will be honoured in the eyes of all your fellow-guests.
Hanem ha meghívnak, menj el, és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor odamegy, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek.
11 For every one who exalts himself will be humbled, and he who humbles himself will be exalted.”
Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.“
12 Then Jesus went on to say to the man who had invited him: “When you give a breakfast or a dinner, do not ask your friends, or your brothers, or your relations, or rich neighbours, for fear that they should invite you in return, and so you should be repaid.
Szólt akkor annak is, aki őt meghívta: „Amikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne barátaidat, testvéreidet, rokonaidat, gazdag szomszédaidat hívd meg, hogy majd azok is viszonzásul meghívjanak téged.
13 No, when you entertain, invite the poor, the crippled, the lame, the blind;
Hanem amikor lakomát készítesz, hívd meg a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat,
14 and then you will be happy indeed, since they cannot recompense you; for you shall be recompensed at the resurrection of the good.”
és boldog leszel, mert azok nem tudják viszonozni, de majd viszonozzák neked az igazak feltámadásakor.“
15 One of the guests heard what he said and exclaimed: “Happy will he be who shall eat bread in the Kingdom of God!”
Amikor ezeket meghallotta valaki, aki vele együtt ült, ezt mondta neki: „Boldog az, aki kenyeret eszik Isten országában.“
16 But Jesus said to him: “A man was once giving a great dinner. He invited many people,
Ő pedig ezt mondta annak: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott.
17 and sent his servant, when it was time for the dinner, to say to those who had been invited ‘Come, for everything is now ready.’
És elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden kész!
18 They all with one accord began to ask to be excused. The first man said to the servant ‘I have bought a field and am obliged to go and look at it. I must ask you to consider me excused.’
És mindnyájan egyformán kezdték magukat kimenteni. Az első ezt mondta neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek téged, ments ki engem!
19 The next said ‘I have bought five pairs of bullocks, and I am on my way to try them. I must ask you to consider me excused’;
A másik ezt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat kipróbáljam, kérlek téged, ments ki engem!
20 while the next said ‘I am just married, and for that reason I am unable to come.’
Megint egy másik ezt mondta: Most nősültem, és azért nem mehetek.
21 On his return the servant told his master all these answers. Then in anger the owner of the house said to his servant ‘Go out at once into the streets and alleys of the town, and bring in here the poor, and the crippled, and the blind, and the lame.’
Amikor a szolga hazament, megmondta ezeket az ő urának. Akkor megharagudott a gazda, és ezt mondta szolgájának: Eredj hamar a város utjaira, és utcáira és hozd be ide a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat.
22 Presently the servant said ‘Sir, your order has been carried out, and still there is room.’
És szólt a szolga: Uram, meglett, amint parancsoltad, és mégis van hely.
23 ‘Go out,’ the master said, ‘into the roads and hedgerows, and make people come in, so that my house may be filled;
Akkor ezt mondta az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
24 for I tell you all that not one of those men who were invited will taste my dinner.’”
Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.“
25 One day, when great crowds of people were walking with Jesus, he turned and said to them:
Nagy sokaság ment vele, és amikor megfordult, ezt mondta nekik:
26 “If any man comes to me and does not hate his father, and mother, and wife, and children, and brothers, and sisters, yes and his very life, he can be no disciple of mine.
„Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli az atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvérét és nőtestvérét, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27 Whoever does not carry his own cross, and walk in my steps, can be no disciple of mine.
És aki nem hordozza keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
28 Why, which of you, when he wants to build a tower, does not first sit down and reckon the cost, to see if he has enough to complete it? —
„Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és először nem ül le, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e, amiből befejezze?
29 For fear that, if he has laid the foundation and is not able to finish it, every one who sees it should begin to laugh at him,
Nehogy, miután fundamentumot vetett, és nem tudja befejezni, csúfolni kezdje őt mindenki, aki csak látja.
30 and say ‘Here is a man who began to build and was not able to finish!’
És ezt mondják: Ez az ember elkezdte az építkezést, de nem tudta befejezni!
31 Or what king, when he is setting out to fight another king, does not first sit down and consider if with ten thousand men he is able to meet one who is coming against him with twenty thousand?
Vagy ha egy király, amikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal harcba szálljon, nem ül-e le először tanácskozni, hogy tízezerrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32 And if he cannot, then, while the other is still at a distance, he sends envoys and asks for terms of peace.
Mert különben, amikor az még távol van, követséget küld, és megkérdezi a békefeltételeket.
33 And so with every one of you who does not bid farewell to all he has — he cannot be a disciple of mine.
Így tehát, ha valaki búcsút nem vesz minden vagyonától, nem lehet az én tanítványom.
34 Yes, salt is good; but, if the salt itself should lose its strength, what shall be used to season it?
Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?
35 It is not fit either for the land or for the manure heap. Men throw it away. Let him who has ears to hear with hear!”
Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!“
