Hebrews 2
1 Therefore we must give still more heed to what we were taught, for fear we should drift away.
Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.
2 For, if the Message which was delivered by angels had its authority confirmed, so that every offence against it, or neglect of it, met with a fitting requital,
Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:
3 how can we, of all people, expect to escape, if we disregard so great a Salvation? It was the Master who at the outset spoke of this Salvation, and its authority was confirmed for us by those who heard him,
Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,
4 while God himself added his testimony to it by signs, and marvels, and many different miracles, as well as by imparting the Holy Spirit as he saw fit.
Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.
5 God has not given to angels the control of that Future World of which we are speaking!
Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk.
6 No; a writer has declared somewhere — ‘What is Man that thou shouldst remember him? Or a Son of Man that thou shouldst regard him?
Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?
7 Thou hast made him, for a while, lower than angels; With glory and honour thou hast crowned him; Thou hast set him over all that thy hands have made;
Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
8 Thou hast placed all things beneath his feet.’ This ‘placing of everything’ under man means that there was nothing which was not placed under him. As yet, however, we do not see everything placed under man.
Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
9 What our eyes do see is Jesus, who was made for a while lower than angels, now, because of his sufferings and death, crowned with glory and honour; so that his tasting the bitterness of death should, in God’s loving-kindness, be on behalf of all mankind.
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
10 It was, indeed, fitting that God, for whom and through whom all things exist, should, when leading many sons to glory, make the author of their Salvation perfect through suffering.
Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
11 For he who purifies, and those whom he purifies, all spring from One; and therefore he is not ashamed to call them ‘Brothers.’
Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,
12 He says — ‘I will tell of thy Name to my Brothers, In the midst of the congregation I will sing thy praise.’
Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.
13 And again — ‘As for me, I will put my trust in God.’ And yet again — ‘See, here am I and the children whom God gave me.’
És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.
14 Therefore, since human nature is the common heritage of ‘the Children,’ Jesus also shared it, in order that by death he might render powerless him whose power lies in death — that is, the Devil —
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,
15 and so might deliver all those who, from fear of death, had all their lives been living in slavery.
És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.
16 It was not, surely, to the help of the angels that Jesus came, but ‘to the help of the descendants of Abraham.’
Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.
17 And consequently it was necessary that he should in all points be made like ‘his Brothers,’ in order that he might prove a merciful as well as a faithful High Priest in man’s relations with God, for the purpose of expiating the sins of his People.
Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
18 The fact that he himself suffered under temptation enables him to help those who are tempted.
Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.
