Job 6
1 Then Job spoke again, saying [to Eliphaz],
Jób pedig felele, és monda:
2 “If all my troubles and misery could be put on a scale and weighed,
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 they would be heavier than all the sands [on the shores] of the oceans. That is why I spoke (very rashly/without thinking clearly) [about the day that I was born].
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 [It is as though] Almighty [God] has shot me with arrows. [It is as though] those arrows had poison on their tips, and that poison has gone into my spirit. The things that God has done to me have terrified me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Just like a wild donkey does not [complain by] braying when it has plenty of grass to eat, and an ox does not [complain by] bellowing when it has food to eat [MET], [I would not complain if you were really helping/comforting me].
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 People complain [RHQ] when they must eat food which has no salt or other tasteless food [MET], [and that is what your words are like, Eliphaz].
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Just like I do not want to eat food [like that], and I loathe/detests that kind of food [MET], [I do not appreciate what you have said to me].
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 “I wish that God would do for me what I have requested from him [DOU].
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 I wish that he would crush me [and let me die]. I wish that he would reach out his hand and take away my life.
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 If he would do that, I would be comforted by knowing that in spite of the great pain that I have suffered, I have always obeyed what [God, ] the Holy One, has commanded.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 But now I do not have [RHQ] enough strength to endure all these things. And since I have nothing [to hope for] in (the future/this life), it is difficult for me to be patient now [RHQ].
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 I am not [RHQ] strong like rocks are, and my body is not made of bronze.
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 So I am not able to help myself, and [it seems that] there is no one to rescue me.”
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 “When a man has many troubles, his friends should be kind to him, even if he stops revering Almighty [God].
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 But [you, ] my friends, are not dependable. You are like streams: They spill over their banks [in the spring]
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 when [the melting] ice and snow make those streams overflow,
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 but when the dry season comes, there is no water flowing [in those streams], and the channels dry up.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 [The caravans of merchants] turn off the path [to search for some water], but there is no water, so they die [in the desert].
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 The men in those caravans search [for some water] because they are sure that they will find some.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 But they do not find any, so they are very disappointed.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Similarly, you friends have not helped me at all! You have seen that terrible things have happened to me, and you are afraid [that God might do similar things to you].
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 [After I lost all my wealth, ] did I ask any of you for money? [RHQ] Did I plead with any of you to spend some of your money to help me [RHQ]?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Have I asked any of you to rescue me from my enemies [RHQ]? Have I asked you to save me from those who (oppressed me/treated me badly) [RHQ]? [No!]”
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 “Answer me [now, and then] I will be quiet; tell me what wrong things I have done!
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 When people speak what is true, that will not hurt the person who hears it, but what you say, criticizing me, [is not true, so your saying it] proves nothing [RHQ]!
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 I am a man who has nothing to hope for, but you try to correct me, and you think what I say is nothing but wind [RHQ]!
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 You do not sympathize with me at all [for all that I am suffering]. [You are heartless!] You would even gamble to see who gets an orphan [as a prize]!
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Please look at me! I will not [RHQ] lie to you.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Stop [saying that I have sinned, and] stop criticizing me unjustly! You should realize that I have not done things that are wrong.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Do you think that I am lying? No, I am not lying, because I know what is right and what is wrong [RHQ].”
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
