Job 19
1 Then Job replied:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “How long will you [three] torment me and crush my spirit by saying to me [that I am wicked]?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 You have already insulted me many [HYP] times; (are you not ashamed for saying these things to me?/you should be ashamed for saying these things to me.) [RHQ]
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Even if it were true that I have done things that are wrong, I have not injured you!
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 If you truly think that you are better than I am, and you think that my being miserable now proves that I (am guilty/have committed many sins),
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 you need to realize that it is God who has caused me to suffer. [It is as though] he has trapped me with his net.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 “I cry out, ‘Help me!’, but no one answers me. I call out loudly, but there is no one, [not even God, ] who acts fairly toward me.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 [It is as though] [MET] God has blocked my way, with the result that I cannot go where I want to; [it is as though] he has forced me to try to find my way in the darkness.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 He has (taken away my good reputation/caused people not to honor me any more); [it is as though] he removed [MET] a crown from my head.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 He batters me from every side, and I will soon die. He has caused me to no longer confidently expect [him to do good things for me].
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 He attacks me because he is extremely angry with me [MET], and he considers that I am his enemy.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 [It is as though] he sends his army to attack me; they surround my tent, preparing to attack me.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 “God has caused my brothers to abandon me, and all those who know me act like strangers to me.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 All my relatives and good friends have left me.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 The people who were guests in my house have forgotten me, and my female servants consider that I am a stranger or that I am a foreigner.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 When I summon my servants, they do not answer; I plead with them to come [to help me, but they do not come].
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 My wife does not want to come close to me because my breath [smells very bad], and even my brothers detest me.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Even young children despise me; when I stand up [to talk to them], they laugh at me.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 My dearest friends detest me, and those whom I love [very much] have turned against me.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 My body is [only] skin and bones; I am barely alive [IDM].
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 [“I plead with] you, my [three] friends, pity me, because God has (struck [EUP] me with his hand/caused me to suffer greatly).
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Why do you cause me to suffer like God does? Why do you continue to slander [MET] me?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 “I wish/desire that someone would take these words of mine and write them permanently in a book [in order that people can read them].
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Or else, I wish that he would carve them on a rock with (a chisel/an iron tool) in order that they would last forever.
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 But I know that the one who vindicates/defends me in court is alive, and that some day he will stand [here] on the earth [and make the final decision about whether I deserve to be punished].
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 And even after diseases have eaten away my skin, while I still have my body, I will see God.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 I will see him myself; I will see him with my own eyes! I am overwhelmed [as I think about that]!
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 “If you three men say, ‘What more can we do to cause Job to suffer?’ and if you say, ‘He has caused his own [troubles],’
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 you should be afraid that God will punish [MTY] you; he punishes those [like you] with whom he is angry; and when that happens, you will know that there is [someone who] judges [people].”
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
