Job 14
1 “We humans are very frail. We live only a short time, and we experience a lot of trouble.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 We disappear quickly, like flowers that grow from the ground quickly and then wither and die [SIM]. We are like shadows that disappear [when the sun stops shining].
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 [Yahweh, ] why do you keep watching me [to see if I am doing something that is wrong] [RHQ]? Are you wanting to take me to court to judge me?
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 People are sinners from the time when they are born; who can cause them to be sinless? No one [RHQ]!
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 You have decided how long our lives will be. You have decided how many months we will live, and we cannot live more months than the (limit/number of months) that you have decided.
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 So please stop examining us, and allow us to be alone, until/while we finish our time [here on earth], like a man finishes his work [at the end of the day].
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 If someone cuts a tree down, we hope that it will sprout again and grow new branches.
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Its roots in the ground may be very old, and its stump may decay,
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 but if some water falls on it, it may bud/sprout and send up shoots like a young plant.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 But when we people lose all our strength and die, we stop breathing and then we are gone [forever].
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 Just like water evaporates from the ocean, or like a riverbed dries up,
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 people [lie down and die and] do not get up again. Until the heavens disappear, people who die [EUP] do not wake up, and no one can wake them up.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 [“Yahweh, ] I wish that you would put me safely in the place of the dead and forget about me until you are no longer angry with me. I wish that you would decide how much time I would spend there, and then remember [that] I [am there]. (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 When we humans die, we will certainly not live again [RHQ]. If [I knew that] we would live again, I would wait patiently, and I would wait for you to release me [from my sufferings].
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 You would call me, and I would answer. You would be eager to see me, one of the creatures that you had made.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 You would take care of [MET] me, instead of watching me to see if I would sin.
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 [It is as though the record of] my sins would be sealed in a small bag, and you would cover them up.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 “But, just like mountains crumble and rocks fall down from a cliff,
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 and just like water slowly wears away the stones, and just like floods wash away soil, [you eventually destroy us]; you do not allow us to continue to (hope/confidently expect) [that we will keep on living].
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 You always defeat us, and then we die [EUP]. You cause our faces to look ugly after we die, and you send us away.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 [When we die] we do not know if our sons will grow up and [do things that will cause them to] be honored. And if they become disgraced, we do not see that, [either].
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 We will feel our own pains; we will not feel anything else; we will be sorry for ourselves, not for anyone else.”
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
