2 Samuel 3
1 There was a long war between those who wanted Saul’s son to be their king and those who wanted David to be their king. But more and more people began to want David to be the king, while the number of people who wanted Saul’s son to be the king continued to become smaller.
Sok ideig tartó hadakozás lőn a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala.
2 David’s wives gave birth to six sons at Hebron. The oldest was Amnon, whose mother was Ahinoam, from Jezreel [city].
Fiai születének Dávidnak Hebronban, kik között elsőszülött vala Ammon, a Jezréelből való Ahinoámtól;
3 The next one was Kileab, whose mother was Abigail, the widow of Nabal, from Carmel [city]. The next one was Absalom, whose mother was Maacah, the daughter of Talmai, the king of [the] Geshur [region].
A második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétől, Abigailtól való, és a harmadik Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai király leánya vala;
4 The next one was Adonijah, whose mother was Haggith. The next one was Shephatiah, whose mother was Abital.
És a negyedik Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia,
5 The youngest one was Ithream, whose mother was Eglah, [another one of] David’s wives. Those sons of David were all born in Hebron.
A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétől való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.
6 While those who wanted Saul’s son to rule over them and those who wanted David to rule over them continued to fight against each other, Abner was becoming more influential among those who wanted Saul’s son to be the king.
Míg a hadakozás tartott a Saul házanépe és a Dávid házanépe között, Abner igen ragaszkodék a Saul házanépéhez.
7 When Saul was alive, he had as one of his wives a slave woman named Rizpah, the daughter of Aiah. [But one day Abner had sexual relations with her]. So Ishbosheth said to Abner, “Why have you had sexual relations with [EUP] my father’s slave wife?”
Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala Rizpa, Ajának leánya; és monda Isbóset Abnernek: Miért mentél be az én atyámnak ágyasához?
8 Abner became very angry about what Ishbosheth said to him. He said to Ishbosheth, “(Do you think that I am a [worthless] dog [MET] from Judah?/You are treating me as though I am a [worthless] dog [MET] from Judah.) [RHQ] From the beginning, I have been loyal to Saul your father, to his brothers, and to his friends. And I have prevented you from being defeated by David’s army. So now (why are you criticizing me about [what I have done with] some woman?/you should not be criticizing me about [what I have done with] some woman.) [RHQ]
Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Ebfej vagyok-é én, ki Júdával tart? Én most nagy irgalmasságot cselekedtem a te atyádnak, Saulnak házával, az ő atyjafiaival és rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe; és te mégis ez asszonynak vétkét reám fogod most.
9 Yahweh solemnly promised that he would not allow Saul and his descendants to continue to rule. He promised that he would cause David to rule over all the tribes of Israel and Judah, from Dan [city] far in the north to Beersheba [city] far in the south. So I hope/desire that God will punish me severely [HYP] if I do not enable that to happen!”
Úgy cselekedjék Isten Abnerrel most és ezután is, hogy a mint megesküdött az Úr Dávidnak, én is a szerint cselekeszem vele:
Hogy elveszem a királyságot Saulnak házától, és megerősítem Dávidnak székét az Izráel és a Júda felett, Dántól fogva mind Bersebáig.
11 Ishbosheth was very afraid of Abner, so he did not say anything in reply to Abner.
És nem felelhete semmit erre Abnernek, mivelhogy igen fél vala tőle.
12 Then Abner sent messengers to David [when he was at Hebron], to say to him, “[Either you or I] should be [RHQ] the ruler of this entire nation, [but not Isbosheth. However, ] if you make an agreement with me, I will help you by encouraging all the people of Israel to (be want you to be their king/start to support) you.”
Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga helyett ilyen izenettel: Vajjon kié az ország? Azt mondván: Tégy frigyet velem, és ímé az én erőm is te melletted lesz, hogy az egész Izráelt hozzád hajtsam.
13 David sent back this reply: “Good! I am willing to make an agreement with you. But before that happens, there is one thing that you must do. When you come to see me, you must bring my wife Michal, Saul’s daughter.”
Kinek felele Dávid: Jó, én frigyet kötök veled. De mindazáltal egyet kérek tőled, mondván: Addig ne lássad az én arczomat, míg el nem hozod nékem Mikált, a Saul leányát, mikor ide akarsz jőni, hogy arczomat lássad.
14 Then David sent messengers to Ishbosheth, to say to him, “I [had to kill] 100 men from Philistia [and cut off] their foreskins to give to Saul to pay for Michal [to be my wife]. So now give her back to me!”
És követeket külde Dávid Isbósethez, a Saul fiához, kik ezt mondják: Add vissza az én feleségemet, Mikált, kit én száz Filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak.
15 So Ishbosheth sent some men to take Michal from her husband Palti. But [when they took her, ] her husband followed them all the way to Bahurim [town], crying as he went.
Elkülde azért Isbóset, és elvéteté őt az ő férjétől Páltieltől, Láis fiától.
16 Then Abner [turned and] said to him, “Go back [home]!”, so he did.
És vele ment az ő férje is, sírva követvén őt Bahurimig; és ott mondá néki Abner: Eredj, menj vissza; és haza tére.
17 Abner went to the Israeli leaders and talked with them. He said, “For a long time you have wanted David to be your king.
Annakutána Abner szóla az Izráel véneinek, mondván: Immár régtől fogva kivántátok Dávidot, hogy királyotok legyen néktek:
18 So now you have an opportunity to do that. Keep in mind that Yahweh promised this: ‘With the help of David, who serves me [well], I will rescue my people from the people of Philistia, and from the power [MTY] of all their other enemies’.”
Azért most vigyétek véghez; mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet Izráelt a Filiszteusok kezéből, és minden ellenségeinek kezéből.
19 Abner also spoke to the people of the tribe of Benjamin. Then he went to Hebron, to tell David what all the people of Israel and the people of the tribe of Benjamin had agreed to do.
Azután szóla Abner a Benjámin nemzetségével is, és elméne Abner Dávidhoz is Hebronba, hogy megjelentse néki mindazt, a mi tetszenék Izráel népének és Benjámin egész nemzetségének.
20 When Abner came with 20 of his soldiers to see David at Hebron, David made a feast for all of them.
Mikor pedig eljutott Abner Dávidhoz Hebronba és ő vele együtt húsz ember, megvendégelé Dávid Abnert és a vele volt embereket.
21 Afterwards, Abner said to David, “Sir/Your majesty, I will now go and encourage all the people of Israel to accept you to be their king, as you have desired.” Then Abner left, peacefully.
Ennekutána monda Abner Dávidnak: Felkelek és elmegyek, hogy az egész Izráelt ide gyűjtsem az én uram eleibe, a király eleibe, a kik frigyet kössenek te veled, és uralkodjál mindeneken úgy, a mint szívednek tetszik. És visszabocsátá Dávid Abnert, és elméne békével.
22 Soon after that, Joab and some of David’s other soldiers returned [to Hebron] after raiding [one of their enemies’ villages], bringing with them a lot of things that they had captured. But Abner was not there at Hebron, because David had sent him safely home.
És ímé a Dávid szolgái és Joáb jőnek vala a táborból, és sok prédát hoznak magukkal, de Abner nem volt már Dávidnál Hebronban, mert elbocsátotta őt és békével elment vala.
23 When Joab and the soldiers who were with him arrived, someone told him that Abner had come there and talked with the king, and that the king allowed to go home safely.
Joáb pedig és az egész sereg, mely ő vele vala, a mint megérkezének, értesíték Joábot e dolog felől, mondván: Ide jött Abner, Nérnek fia a királyhoz, és visszabocsátá őt, és békével hazatére.
24 So Joab went to the king and said, “Why have you done that? Listen to me! Abner [is your enemy, but] when he came to you, you allowed him [RHQ] to leave!
Beméne azért Joáb a királyhoz és monda: Mit cselekedtél? Ímé Abner hozzád jött, miért bocsátád el őt, hogy elmenjen?
25 Do you not know that he came to you to deceive you and to find out everything that you are doing, and all the places that you go to?”
Ismered-é Abnert, a Nér fiát? Csak azért jött volt ide, hogy megcsalhasson, és kikémlelje a te kijövésedet és bemenésedet, és megtudjon mindent, a mit te cselekszel.
26 After Joab left David, he sent some messengers to get Abner. They found him at Sirah Well, and brought him back to Hebron, but David did not know that they had done that.
És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket külde Abner után, kik visszahozák őt a Sira kútjától; Dávid azonban nem tudja vala.
27 So when Abner returned to Hebron, Joab met him at the city gate, and took him aside as though he wanted to speak with him privately. Then he stabbed Abner in the stomach [with his knife/sword]. In that way he murdered Abner because Abner had killed [MTY] Joab’s brother Asahel.
Visszajövén Abner Hebronba, félreszólítá őt Joáb a kapu között, mintha titokban akarna vele beszélni, és általüté ott őt az ötödik oldalbordájánál, és meghala Asáelnek, a Joáb atyjafiának véréért.
28 Later, after David heard what had happened, he said, “Yahweh knows that I and the people of my kingdom are not at all (responsible for/guilty of) murdering [MTY] Abner.
Mely dolgot minekutána megtudott Dávid, monda: Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr előtt, Abnernek, a Nér fiának vérétől.
29 I hope/desire that Joab and all his family will be punished [MTY] for doing that! I hope/desire that there will always be someone in his family who has sores, or someone who is a leper, or some man who is forced to do women’s work, or someone who is killed in a battle, or someone who does not have enough food to eat!”
Szálljon ez Joábnak fejére, és az ő atyjának egész háznépére; és el ne fogyjon a Joáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és a ki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szűkölködő.
30 That is how Joab and his brother Abishai murdered Abner, because he had killed their brother Asahel in the battle at Gibeon.
Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia azért ölék meg Abnert, mivelhogy megölte vala az ő atyjokfiát, Asáelt Gibeonban a harczon.
31 Then David said to Joab and to all Joab’s soldiers, “Tear your clothes and put on coarse cloth [to show that you are sad], and mourn for Abner!” And [at the funeral], King David walked behind [the men who were carrying] the coffin.
Monda pedig Dávid Joábnak és mind az egész népnek, mely vele vala: Szaggassátok meg ruháitokat, és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner előtt! Dávid király pedig megy vala a koporsó után;
32 They buried Abner’s body at Hebron. And at the grave, the king cried loudly, and all the other people also cried.
És eltemeték Abnert Hebronban. Akkor felkiálta a király, és igen síra az Abner koporsója felett, és síra az egész nép is.
33 David sang this sad song to lament for Abner: “It is not right that [RHQ] Abner died like outlaws die!
És a király gyászdalt szerezvén Abner felett, monda: Gaz halállal kelle kimulnia Abnernek?
34 No one tied his hands or put chains on his feet, [like they do to criminals]. No, he was murdered by wicked men!”
A te kezeid nem voltak megkötve, sem lábaid békóba verve; de úgy vesztél el, mint álnok ember miatt szokott elveszni az ember! És siratá őt ismét az egész nép.
35 Then many [HYP] people came to David to tell him to eat some food before sunset, but David refused. He said, “I hope/desire that God will punish me severely [HYP] if I eat any food before the sun goes down!”
Előjöve pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a nap fenn vala, de megesküvék Dávid, ezt mondván: Úgy cselekedjék én velem az Isten most és ezután is, hogy míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem.
36 All the people saw what David did, and they were pleased. Truly, everything that the king did pleased the people.
Mely dolgot mikor az egész község megértett, igen tetszék nékik; valamint a többi dolga is, a mit a király cselekeszik vala, igen tetszék nékik.
37 So all the people realized that the king had not wanted Abner to be killed.
És megértette azon a napon az egész nép és az egész Izráel, hogy nem a királytól volt, hogy Abnert, a Nér fiát megölték.
38 The king said to his officials, “(Do you not realize that a leader and a great man has died today in Israel?/You should realize that a leader and a great man has died today in Israel.) [RHQ]
Monda pedig a király az ő szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy nagy fejedelem esett ma el az Izráelben?
39 Even though Yahweh appointed me to be the king, today I feel weak. These two sons of Zeruiah, [Joab and Abishai], are very violent; I cannot control them. So I hope/desire that Yahweh will punish them severely in return for this wicked thing that they have done!”
Én pedig ma erőtelen, noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál. De fizessen meg az Úr annak, a ki gonoszt cselekeszik, az ő gonoszsága szerint.
