1 Samuel 4
1 And Samuel told to all the people of Israel the messages that God gave him. At that time the Israeli army went to fight against the army of the Philistine people. The Israeli army set up their tents at Ebenezer, and the Philistine army set up their tents at Aphek.
És lett Sámuel szava egész Izraelé. S kivonult Izrael háborúra a filiszteusok ellen és táboroztak Ében-Háézer mellett, a filiszteusok pedig táboroztak Afékban.
2 The Philistine army attacked the Israeli army, and as the battle continued, the Philistines defeated the Israelis and killed about 4,000 of their soldiers.
Sorakoztak a filiszteusok Izrael ellen, megindult a csata és megveretett Izrael a filiszteusok előtt; s levertek a harctéren, a mezőn, mintegy négyezer embert.
3 When the remaining Israeli soldiers returned to their camp, the Israeli elders/leaders said, “Why did Yahweh allow the Philistine army to defeat us today? We should bring the chest that contains the Ten Commandments here from Shiloh, in order that Yahweh will go with us [when we go to the battle again, and] in order that our enemies will not defeat us again!”
Erre bement a nép a táborba és mondták Izrael vénei: Miért vert meg ma bennünket az Örökkévaló a filiszteusok előtt? Hadd vegyük magunkhoz Sílóból az Örökkévaló szövetségének ládáját, hagy jöjjön közibénk és segítsen meg ellenségünk kezéből.
4 So the soldiers did that. They sent some men to Shiloh, and those men brought back the chest that contained the Ten Commandments. [They thought that if they did that, Yahweh would help them. They believed that] Yahweh sat on a throne between the statues of winged creatures [that were on top of] the chest that Yahweh Almighty [had given them]. The two sons of Eli, Hophni and Phinehas, went with them.
S küldött a nép Sílóba és elvitték onnan szövetsége ládáját az Örökkévalónak, a Seregek urának, aki székel a kerubok fölött; és ott volt Éli két fia az Isten szövetségének ládája mellett: Chofni és Pinechász.
5 When the Israeli people saw [the men bringing] the box into their camp, they were so happy that they shouted loudly. They shouted so loudly that they made the ground shake!
És volt, amint megjött az Örökkévaló szövetségének ládája a táborba, riadt egész Izrael nagy riadással, és zúgott bele a föld.
6 The Philistines asked, “What are the people in the Hebrew camp shouting about?” Someone told them that they were shouting because the chest that contained the Ten Commandments of Yahweh had been brought to them.
Midőn hallották a filiszteusok a riadás hangját, mondták: Mi ennek a nagy riadásnak a hangja a héberek táborában? És megtudták, hogy az Örökkévaló ládája jött meg a táborba.
7 Then the Philistines became very afraid. They said, “One of the Israelis’ gods has come into their camp [to help them] We are in big trouble now! Nothing like this has happened to us before!
Ekkor megfélemlettek a filiszteusok, mert mondták: Isten jött a táborba! És mondták: Jaj nekünk, mert nem volt ilyesmi tegnap tegnapelőtt;
8 (Who can/Can anyone) save us from their powerful gods [RHQ]? They are the gods who struck the people of Egypt with many plagues [before the Israelis left Egypt and traveled] through the desert.
jaj nekünk, ki ment meg bennünket e hatalmas isten kezéből? Ez az az isten, aki megverte Egyiptomot minden csapással a pusztában.
9 You Philistine men, be courageous! Fight very hard! If you do not do that, [they will defeat us, and then] you will become their slaves, just like they have been our slaves previously!”
Bátorodjatok és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy szolgáljatok a hébereknek, amint ők nektek szolgáltak; legyetek hát férfiak és harcoljatok!
10 So the Philistine men fought very hard, and they defeated the Israelis. They killed 30,000 Israeli soldiers, and the other Israeli soldiers fled and ran away to their tents.
Harcoltak a filiszteusok, megveretett Izrael, és megfutamodtak kiki sátraihoz; és igen nagy volt a vereség, elesett Izraelből harmincezer gyalogos.
11 The Philistines captured the sacred chest, and they killed Eli’s two sons, Hophni and Phinehas.
Isten ládája pedig elvétetett és Éli két fia meghalt, Chofni és Pínechász.
12 On that same day, one man of the tribe [descended from] Benjamin tore his clothes and threw dirt on his head [to show that he was very sad]. He ran from the place where the armies were fighting, and he arrived at Shiloh late [that afternoon].
S futott egy Benjáminbeli ember a csatatérről és ugyanaznap eljutott Sílóba, ruhái megszaggatva és föld a fején.
13 Eli was waiting beside the road. [He wanted to hear news about the battle, and] he was also very anxious to know if anything bad had happened to God’s sacred chest. When the messenger arrived and told people what had happened, everyone in the town started to cry loudly.
Odajutott és íme, Éli ül a széken, az út oldalán várakozva, mert szíve remegésben volt Isten ládája miatt. Az ember pedig odaért, hogy hírt mondjon a városban, és jajveszékelt az egész város.
14 Eli asked, “Why are they making all that noise?” The messenger ran over to Eli and told him the news.
Midőn meghallotta Éli a jajkiáltás hangját, mondta: Mi ennek a zúgásnak hangja? Az ember pedig sietett, eljött és hírt mondott Élinek.
15 At that time, Eli was 98 years old, and he was blind.
Éli kilencvennyolc éves volt, szemei merevek voltak és nem tudott látni.
16 The messenger said to Eli, “I have just come from where the armies were fighting. I left there earlier today.” Eli asked, “What happened?”
És szólt az ember Élihez: Én vagyok az, ki jött a csatatérről, én ugyanis ma a csatatérről futamodtam meg. Mondta: Hogyan történt a dolog, fiam?
17 The man replied, “The Philistines defeated our Israeli army. They killed thousands of our soldiers, and the others ran away. The Philistines killed your two sons, Hophni and Phinehas. They also captured God’s sacred chest.”
Felelt a hírmondó és mondta: Megfutamodott Izrael a filiszteusok előtt és nagy vereség is volt a nép között; két fiad is meghalt, Chofni és Pínechász, és Isten ládája elvétetett.
18 Eli was very old, and he was very fat; and when he heard what had happened to the sacred chest, he fell backward from his chair beside the town gate. His neck was broken and he died. He had led the Israeli people for 40 years before he died.
És volt, amint megemlítette az Isten ládáját, hanyatt esett a székről, a kapu oldala mellett, nyakcsontját szegte és meghalt, mert öreg volt a férfiú és nehéz, Ő bírája volt Izraelnek negyven évig.
19 The wife/widow of Eli’s son Phinehas was pregnant, and it was almost time for her to give birth to her baby. When she heard that God’s sacred chest had been captured and that her husband and her father-in-law were dead, her labor pains suddenly began. She quickly gave birth to a boy.
Menye pedig, Pínechász felesége várandós volt, szüléshez közel, s meghallotta a hírt az Isten ládájának elvételéről és hogy meghalt apja és férje; ekkor legörnyedt és szült, mert dúltak benne a fájdalmai.
20 The women who were helping her tried to encourage her by saying to her, “You have given birth to a son!” But she did not pay any attention [DOU] to what they said.
S mikor haldoklófélben volt, szólták a mellette álló nők: Ne félj, mert fiút szültél. De nem felelt és nem hajtotta rá szívét.
21 She named the boy Ichabod, which means ‘no glory’, because she said, “[God’s] glory has departed from Israel.” She said that because God’s sacred chest had been captured and because her husband and her father-in-law had died.
És így nevezte a fiút: Í-Kábód, mondván: Elköltözött a dicsőség Izraelből – Isten ládájának elvétele miatt, meg apja és férje miatt.
22 She said, “[God’s] glory has left Israel, because God’s sacred chest has been captured!” And then she died.
Mondta ugyanis: Elköltözött a dicsőség Izraelből, mert elvétetett Isten ládája.
