Luke 20
1 One day, as Jesus was teaching the people in the temple courts and preaching the gospel, the priests and the scribes came with the elders
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
2 and said to him, “Tell us, by what authority are yoʋ doing these things, or who is it that gave yoʋ this authority?”
És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
3 He answered them, “I will also ask you one question. Tell me:
Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
4 Did John's authority to baptize come from heaven or from men?”
A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
5 So they discussed it among themselves, saying, “If we say, ‘From heaven,’ he will say, ‘Why did you not believe him?’
Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
6 But if we say, ‘From men,’ all the people will stone us, for they are persuaded that John was a prophet.”
Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
7 So they answered that they did not know where it came from.
Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
8 Then Jesus said to them, “Neither will I tell you by what authority I am doing these things.”
És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
9 Then he began to tell the people this parable: “A man planted a vineyard, leased it to farmers, and left the country for a long time.
És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
10 At harvest time he sent a servant to the farmers so that they would give him some of the fruit of the vineyard. But the farmers beat that servant and sent him away empty-handed.
És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
11 So he proceeded to send another servant, but they beat him also, treated him shamefully, and sent him away empty-handed.
És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
12 Then he proceeded to send a third, but they wounded him as well and threw him out.
És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
13 So the owner of the vineyard said, ‘What should I do? I will send my beloved son; perhaps when they see him they will have respect for him.’
Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
14 But when they saw him, the farmers discussed it among themselves, saying, ‘This is the heir. Come, let us kill him so that the inheritance will be ours.’
De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
15 So they threw him out of the vineyard and killed him. What then will the owner of the vineyard do to them?
És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
16 He will come and destroy those farmers and give the vineyard to others.” When the people heard this, they said, “Certainly not!”
Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
17 But Jesus looked at them and said, “What then is the meaning of this Scripture: ‘The stone the builders rejected has become the cornerstone’?
Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
18 Everyone who falls on that stone will be broken to pieces, but anyone on whom it falls will be crushed.”
Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
19 Then the chief priests and the scribes wanted to arrest him at that very hour, for they knew he had spoken this parable against them, but they were afraid.
És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
20 So they watched him and sent spies who pretended to be sincere in order to catch him in something he said, so that they could deliver him up to the jurisdiction and authority of the governor.
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
21 The spies asked him, “Teacher, we know that yoʋ speak and teach correctly, and that yoʋ do not show partiality but teach the way of God in truth.
Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
22 Is it lawful for us to pay taxes to Caesar, or not?”
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
23 But perceiving their craftiness, Jesus said to them, “Why are you testing me?
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
24 Show me a denarius. Whose image and inscription does it have?” They answered, “Caesar's.”
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
25 He said to them, “Then render to Caesar the things that are Caesar's, and to God the things that are God's.”
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
26 So they were not able to catch him in what he said in the presence of the people. And being amazed at his answer, they fell silent.
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
27 Now some of the Sadducees, who deny that there is a resurrection, came up and asked Jesus,
Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
28 “Teacher, Moses wrote for us: ‘If a man's brother dies, leaving a wife but no children, that man must marry the widow and raise up offspring for his brother.’
Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
29 Now there were seven brothers. The first married a woman and died childless.
Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
30 The second married the widow, and he also died childless.
A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
31 Likewise, the third also married her. In the same way all seven died, leaving no children.
Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
32 Last of all, the woman also died.
Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
33 In the resurrection, therefore, which of them will she be the wife of? For the seven all had her as a wife.”
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: (aiōn g165)
35 but those who are considered worthy to attain to that age and the resurrection from the dead neither marry nor are they given in marriage. (aiōn g165)
De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (aiōn g165)
36 Indeed they can no longer die, for they are like angels. They are sons of God, since they are sons of the resurrection.
Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
37 But even Moses indicated that the dead are raised, when he said in the passage about the burning bush, ‘The Lord, the God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob.’
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
38 He is not the God of the dead, but of the living, for to him all are alive.”
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
39 Then some of the scribes responded, “Teacher, yoʋ have spoken well.”
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
40 And they no longer dared to ask him anything.
És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
41 Then Jesus said to them, “How can it be said that the Christ is the Son of David?
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
42 Even David himself says in the Book of Psalms, ‘The Lord said to my Lord, “Sit at my right hand
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
43 until I make yoʋr enemies a footstool for yoʋr feet.”’
Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
44 David calls him ‘Lord,’ so how is he his son?”
Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
45 As all the people were listening, Jesus said to his disciples,
És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
46 “Beware of the scribes. They like to walk around in long robes, and they love to be greeted in the marketplaces and to have the best seats in the synagogues and the places of honor at banquets.
Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
47 They devour widows' houses and for a pretense make long prayers. They will receive a more severe judgment.”
Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
