< Acts 1 >

1 THE former book have I written, O Theophilus concerning all the things which our Lord Jesus Messiah began to do and teach,
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2 until the day when he was taken up, after he had instructed those legates whom he had chosen by the Holy Spirit.
Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
3 To whom also he showed himself alive after he had suffered, by numerous signs, during forty days, while he was seen by them, and spoke of the kingdom of God.
Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
4 And when he had eaten bread with them, he instructed them not to depart from Jerusalem, but to wait for the promise of the Father, which (said he) ye have heard from me.
És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5 For John baptized with water; but ye will be baptized with the Holy Spirit after not many days.
Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6 And they, when assembled, asked him and said to him: Our Lord, wilt thou at this time restore the kingdom to Israel?
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7 He said to them: It is not yours, to know the time or times which God hath placed in his own power.
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
8 But when the Holy Spirit shall come upon you, ye will receive energy, and will be witnesses for me in Jerusalem, and in all Judaea, and also among the Samaritans, and unto the ends of the earth.
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
9 And when he had said these things, while they beheld him, he was taken up, and a cloud received him, and he was hidden from their eyes.
És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.
10 And while they were looking toward heav, as he departed, two men were found standing near them, in white garments,
És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,
11 and saying to them: Ye Galilean men, why stand ye and look toward heaven? This Jesus, who is taken up from you to heaven, will so come, as ye have seen him ascend to heaven.
Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe.
12 And afterwards they returned to Jerusalem from the mount called the place of Olives, which was near to Jerusalem, and distant from it about seven furlongs.
Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.
13 And when they had entered, they went to an upper chamber; where were Peter, and John, and James, and Andrew, and Philip, and Thomas, and Matthew, and Bartholomew, and James the son of Alpheus, and Simon Zelotes, and Judas the son of James.
És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.
14 All these unitedly persevered in prayer, with one soul, together with the women, and with Mary the mother of Jesus, and with his brothers.
Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.
15 And in those days stood up Simon Cephas in the midst of the disciples, (the persons there assembled being about one hundred and twenty, ) and said:
És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):
16 Men, brethren, it was right that the scripture should be fulfilled, which the Holy Spirit spake, by the mouth of David, concerning Judas who was guide to them that apprehended Jesus.
Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.
17 For he was numbered with us, and had a part in this ministry.
Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.
18 He purchased a field with the wages of sin; and he fell upon his face on the ground, and burst in the middle, and all his entrails were poured out.
(Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
19 And this was known to all that dwelt at Jerusalem; so that the field was called, in the language of the country, Aceldama, which is interpreted Field of Blood.
És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.)
20 For it is written, in the book of Psalms: Let his habitation be desolate, and let no resident be in it; and let another take his service.
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.
21 It should therefore be, that one of these persons, who have been with us all the time that our Lord Jesus went in and out with us,
Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
22 commencing from the baptism of John, unto the day he was taken up from us, should be, with us, a witness of his resurrection.
A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.
23 And they proposed two, Joseph called Barsabas, whose surname was Justus, and Matthias.
Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.
24 And when they had prayed, they said: Thou, Lord, knowest what is in the hearts of all, manifest which thou hast chosen of these two,
És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,
25 that he should take part in this ministry and legateship, from which Judas broke away, that he might go to his own place.
Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.
26 And they cast lots, and it came upon Matthias; and he was numbered with the eleven legates.
Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.

< Acts 1 >