Job 4
1 And he answered Eliphaz the Temanite and he said.
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 ¿ Did someone attempt a word to you will you be impatient? and to restrain words who? is he able.
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 There! you have instructed many [people] and hands slack you strengthened.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 [the] stumbling They raised! words your and knees bending you strengthened.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 For now - it comes to you and you have become impatient it reaches to you and you have become dismayed.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 ¿ Not [is] fear your confidence your hope your and [the] integrity of ways your.
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Remember please who? that innocent did he perish and where? upright [people] were they destroyed.
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Just as I have seen plowers of wickedness and sowers of mischief they harvest it.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 From [the] breath of God they perish and from [the] breath of anger his they come to an end.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 [the] roaring of A lion and [the] sound of a lion and [the] teeth of young lions they are broken out.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 A lion [is] perishing because not prey and [the] young of a lion they are scattered.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 And to me a word it was brought secretly and it received ear my a whisper of it.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 In disquieting thoughts from visions of [the] night when falls deep sleep on people.
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Fear it happened to me and trembling and [the] multitude of bones my it caused to tremble.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 And a wind over face my it passed over it made bristle [the] hair of flesh my.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 It stood still - and not I recognized appearance its a form [was] to before eyes my a whisper and a voice I heard.
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 ¿ A person from God will he be righteous or? from maker his will he be pure a man.
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 There! in servants his not he trusts and against messengers his he charges error.
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 Also - [those who] dwell of houses of clay which [is] in the dust foundation their people crush them before a moth.
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 From morning to evening they are crushed to pieces because not [one who] sets to perpetuity they perish.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 ¿ Not has it been pulled up tent cord their in them will they die? and not with wisdom.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
