Job 29
1 And he repeated Job to take up discourse his and he said.
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 Who? will he give me like months of long ago like [the] days [when] God he watched over me.
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 When made shine he lamp his over head my to light his I walked darkness.
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 Just as I was in [the] days of prime my in [the] intimacy of God on tent my.
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 While still [the] Almighty [was] with me [were] around me lads my.
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 When bathed steps my in curd and a rock it poured out beside me streams of oil.
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 When went out I [the] gate on [the] town in the public square I prepared seat my.
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 They saw me young men and they hid themselves and old [men] they rose they stood.
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 Chiefs they restrained words and a hand they put to mouth their.
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 [the] voice of Nobles they were hidden and tongue their to palate their it stuck.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 For an ear it heard and it called blessed me and an eye it saw and it bore witness to me.
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 That I rescued [the] afflicted [who] cried for help and [the] fatherless and [the one whom] not a helper [belonged] to him.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 [the] blessing of [one] about to perish On me it came and [the] heart of a widow I made sing for joy.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Righteousness I put on and it clothed me [was] like a robe and a turban justice my.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 Eyes I was to the blind and [was] feet to the lame I.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 [was] a father I to the needy [people] and a case at law of [the one whom] not I knew I investigated it.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 And I broke! [the] jaws of [the] unrighteous and from teeth his I threw [the] prey.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 And I said with nest my I will expire and like sand I will increase days.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Root my [is] opened to water and dew it will remain overnight on branch[es] my.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Honor my [is] new with me and bow my in hand my it will show newness.
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 To me people listened and they waited and they may be silent for counsel my.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 After word my not they repeated and on them it dropped speech my.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 And they waited like the rain for me and mouth their they opened wide for spring rain.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 I laughed to them not they believed and [the] light of face my not they made fall!
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 I chose way their so I may sit [as] chief so I may dwell like a king among the troop[s] just as mourners someone comforts.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
