Genesis 21
1 And Yahweh he visited Sarah just as he had said and he did Yahweh to Sarah just as he had spoken.
Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
2 And she conceived and she bore Sarah to Abraham a son of old age his to the appointed time which he had spoken with him God.
Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
3 And he called Abraham [the] name of son his who had been born to him whom she had borne to him Sarah Isaac.
És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
4 And he circumcised Abraham Isaac son his a son of eight days just as he had commanded him God.
És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
5 And Abraham [was] a son of one hundred year[s] when was born to him Isaac son his.
Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.
6 And she said Sarah laughter he has made for me God everyone who hears he will laugh to me.
És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
7 And she said who? has he said to Abraham she has suckled children Sarah for I have borne a son of old age his.
Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
8 And he grew up the child and he was weaned and he prepared Abraham a feast great on [the] day was weaned Isaac.
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
9 And she saw Sarah [the] son of Hagar the Egyptian whom she had borne to Abraham mocking.
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10 And she said to Abraham drive out the slave woman this and son her for not he will inherit [the] son of the slave woman this with son my with Isaac.
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11 And it was displeasing the matter exceedingly in [the] eyes of Abraham on [the] causes of son his.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12 And he said God to Abraham may not it be displeasing in view your on the lad and on slave woman your all that she says to you Sarah listen to voice her for in Isaac it will be named of you offspring.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13 And also [the] son of the slave woman into a nation I will make him for [is] offspring your he.
Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
14 And he rose early Abraham - in the morning and he took food and a skin of water and he gave [them] to Hagar placing on shoulder her and the boy and he sent away her and she went and she wandered in [the] wilderness of Beer Sheba.
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
15 And they were finished the water from the skin and she threw the boy under one of the bushes.
Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
16 And she went and she sat for herself from before at a distance like [the] shooters of a bow for she said may not I look on [the] death of the boy and she sat from before and she lifted up voice her and she wept.
És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
17 And he heard God [the] sound of the lad and he called [the] angel of God - to Hagar from the heavens and he said to her what? [is] to you O Hagar may not you be afraid for he has heard God [the] sound of the lad at where he [is] there.
Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.
18 Arise lift up the lad and take hold hand your on him for into a nation great I will make him.
Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.
19 And he opened God eyes her and she saw a well of water and she went and she filled the skin water and she gave a drink to the lad.
És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
20 And he was God with the lad and he grew up and he dwelt in the wilderness and he was a shooter a bowman.
És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.
21 And he dwelt in [the] wilderness of Paran and she took for him mother his a wife from [the] land of Egypt.
Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.
22 And it was at the time that and he said Abimelech and Phicol [the] commander of army his to Abraham saying God [is] with you in all that you [are] doing.
És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
23 And therefore swear! to me by God here if you will deal falsely to me and to posterity my and to progeny my according to the loyalty which I have done with you you will do with me and with the land which you have sojourned in it.
Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.
24 And he said Abraham I I will swear.
És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
25 And he rebuked Abraham Abimelech on [the] causes of [the] well of water which they had seized [the] servants of Abimelech.
Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
26 And he said Abimelech not I know who? has he done the thing this and also you not you told to me and also I not I heard except this day.
És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
27 And he took Abraham sheep and cattle and he gave [them] to Abimelech and they made [the] two of them a covenant.
Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
28 And he set Abraham seven ewe-lambs of the flock to alone them.
És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
29 And he said Abimelech to Abraham what? [are] they seven ewe-lambs these which you have set to alone them.
És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
30 And he said that seven ewe-lambs you will take from hand my in order that it may become for me a witness for I dug the well this.
És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.
31 There-fore he called the place that Beer Sheba for there they swore an oath [the] two of them.
Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
32 And they made a covenant at Beer Sheba and he arose Abimelech and Phicol [the] commander of army his and they returned to [the] land of [the] Philistines.
Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
33 And he planted a tamarisk tree in Beer Sheba and he called there on [the] name of Yahweh [the] God of perpetuity.
Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
34 And he sojourned Abraham in [the] land of [the] Philistines days many.
És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
