< Zechariah 11 >

1 Open, O Lebanon, thy doors, —that a fire, may devour, thy cedar,
Nyisd meg, Libánon, kapuidat, hogy tűz emésszen czédrusaid közt!
2 Howl, fir-tree, for fallen is the cedar, because, the majestic ones, are spoiled: howl, ye oaks of Bashan, for the inaccessible forest, hath come down.
Jajgass, cziprusfa, hogy ledőlt a czédrus, mivel hatalmasok pusztíttattak el; jajgassatok, ti Básán terebinthusai, hogy ledőlt a hatalmas erdő!
3 The noise of the howling of the shepherds, for spoiled is their majesty, —The noise of the roaring of the young lions, for spoiled are the proud banks of the Jordan.
Hallik jajgatása a pásztoroknak, hogy elpusztíttatott a pompájuk; hallik ordítása a fiatal oroszlánoknak, hogy elpusztíttatott a Jordán büszkesége!
4 Thus, saith Yahweh my God, —Tend thou the flock doomed to slaughter:
Így szól az Örökkévaló, az én Istenem: Legeltesd az öldöklésre való juhokat,
5 Whose, buyers, slay them, and are not held guilty, and whose, sellers, say—Blessed be Yahweh, that I am become rich, And so, their own shepherds, have no pity upon them.
melyeknek vevői öldöklik őket s nem esnek bűnbe, eladójuk pedig mondja: áldott legyen az Örökkévaló, meggazdagodom; pásztoruk pedig nem könyörül rajtuk.
6 Surely I will have pity no longer upon the inhabitants of the earth, Declareth Yahweh, —Therefore lo! I am delivering up mankind, every man into the hand of his neighbour, and into the hand of his king, and they will crush the earth, nor will I deliver out of their hand.
Mert nem könyörülök többé az ország lakóin, úgymond az Örökkévaló; sőt íme én juttatom az embereket, kit-kit felebarátjának a kezébe és királyának a kezébe: összetörik az országot és nem mentem meg a kezükből.
7 So I tended the flock doomed to slaughter, for the sheep-merchants, —and took unto me two staves, the one, I called Grace, and, the other, I called Union, thus I tended the sheep,
Legeltettem tehát az öldöklésre való juhokat, valóban a juhoknak legszegényebbjeit; és vettem magamhoz két botot: az egyiket neveztem kedvességnek, a másikat pedig egybekötésnek; és legeltettem a juhokat.
8 And I sent off three shepherds, in one month, —for impatient was my soul with them, moreover also, their soul, felt a loathing against me.
És megsemmisítettem a három pásztort egy hónapban; és rájuk unt a lelkem s az ő lelkök is megutált engem.
9 Then said I—I will not tend you, —the dying, may die, and, the disappearing, may disappear, and, the remainder, may devour one another.
Mondtam tehát: nem legeltetlek titeket; a mi meghal, haljon meg, s a mi elpusztul, pusztuljon el, a megmaradottak pedig emésszék fel egyik a másikának a húsát.
10 So I took my staff Grace, and cut it in two, —that I might set aside my covenant which I had solemnised with all the peoples.
Erre vettem botomat: a kedvességet, és szétvágtam azt, hogy fölbontsam szövetségemet, melyet kötöttem mind a népekkel.
11 When it was broken, on that day, then did the sheep- merchants who were watching me, know, that, the word of Yahweh, it was.
Így bontatott föl ama napon, és megtudták ekképpen a juhok legszegényebbjei, amelyek vártak reám, hogy az Örökkévaló igéje az.
12 Then said I unto them, If it be good in your eyes, give me my wage, and, if not, forbear. So they weighed out my wage, thirty pieces of silver.
És szóltam hozzájok: Ha jónak tetszik szemeitekben, adjátok meg a béremet, ha pedig nem, hagyjátok abban. És lemérték béremet: harmincz ezüstöt
13 Then said Yahweh unto me, Cast it into the treasury, the magnificent price at which I had been valued by them! So I took the thirty pieces of silver, and cast them, in the house of Yahweh, into the treasury.
És szólt hozzám az Örökkévaló: Dobd be a kincstárba azt a pompás drágaságot, mellyel drága voltam náluk. Vettem tehát a harmincz ezüstöt és bedobtam azt az Örökkévaló házában a kincstárba.
14 Then cut I in two my second staff, even Union, —that I might break the brotherhood between Judah and Israel.
Erre szétvágtam a második botomat: az egybekötést, hogy fölbontsam a testvériséget Jehúda és Izraél között.
15 Then said Yahweh unto me, —Yet further take thee the implements of a worthless shepherd.
És szólt hozzám az Örökkévaló: Még végy magadnak oktalan pásztornak való szerszámot.
16 For lo! I am raising up a shepherd in the land, the disappearing, will he not visit, the straying, will he not seek, and, the fractured, will he not bind up, —the weak, will he not nourish, but, the flesh of the fat, will he eat, and, their hoofs, will he break in pieces.
Mert íme én támasztok egy pásztort az országban: az elpusztulókkal nem fog gondolni, a fiatalt nem fogja keresni, a megsérültet nem fogja gyógyítgatni, a talpon állót nem fogja táplálni, a kövérnek húsát megeszi, patáikat is széttépi.
17 Alas! for my worthless shepherd, who forsaketh the flock, A sword upon his arm, and upon his right eye!—his arm, shall be, utterly withered, and, his right eye, shall be, wholly darkened.
Oh ez a semmirekellő pásztor, ki a juhokat elhagyja – kardot a karjára, meg a jobbik szemére; karja száradva száradjon el, jobb, szeme pedig vakulva, vakuljon meg!

< Zechariah 11 >