Song of Solomon 1
1 The Song of Songs, which pertaineth to Solomon.
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 [SHE] Let him kiss me with the kisses of his mouth! [THEY] For better are thy caresses than wine:
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 Like the fragrance of thy precious oils, Oil poured out, is thy name, For this cause, virgins love thee.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 [SHE] Draw me! [THEY] After thee, will we run! [SHE] The king, hath brought me, into his chambers. [THEY] We will exult and rejoice in thee, we will mention thy caresses, beyond wine, Sincerely they love thee.
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 [SHE] Swarthy, I am but comely, ye daughters of Jerusalem. [THEY] Like the tents of Kedar, like the curtains of Solomon.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 [SHE] Do not look on me, because, I, am so swarthy, because the sun hath scorched me, —My mother’s sons, were angry with me, they set me to keep the vineyards, Mine own vineyard, have I not kept. …
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Tell me, thou loved of my soul! Where wilt thou pasture thy flock? Where wilt thou let them recline at noon? For why should I be as one that wrappeth a veil about her, by the flocks of thy companions?
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 [HE] If thou know not of thyself, most beautiful among women! get thee forth in the footsteps of the flock, and pasture thy kids by the huts of the shepherds. …
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 To a mare of mine, in the chariots of Pharaoh, have I likened thee, my fair one!
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Comely are thy cheeks, with bead-rows, thy neck, with strings of gems.
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 [THEY] Rows of golden ornaments, will we make thee, with studs of silver.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 [SHE] By the time the king is in his circle, my nard, will have given out its fragrance:
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 A bag of myrrh, is my beloved to me, between my breasts, shall it tarry the night!
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 A cluster of henna, is my beloved to me, in the vineyards of En-gedi.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 [HE] Lo! thou art beautiful my fair one, lo! thou art beautiful, Thine eyes, [are] doves!
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 [SHE] Lo! thou art beautiful, my beloved, Yea delightful! [BOTH] Yea! our couch, is covered with leaves:
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 The beams of our house, are cedars, Our fretted ceiling, is cypress-trees.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
