Psalms 95

1 Come, let us make a joyful noise to Yahweh, Let us shout in triumph, to the rock of our salvation!

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 O let us come before his face with thanksgiving, With the sounds of strings, let us shout aloud to him.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 For, a great GOD, is Yahweh, And a great king, above all gods.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 In whose hand, are the hidden recesses of the earth, And, the peaks of the mountains, are his;

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 Whose, is the sea, for, he, made it, And, the dry land, his hands, did form.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Enter! let us bow down, and bend low, Let us kneel, before Yahweh our maker;

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 For, he, is our God, And, we, are the people of his pasture, and the flock of his hand? To-day, if, to his voice, ye will hearken,

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 Do not harden your heart as at Meribah, As on the day of Massah, in the desert;

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 When your fathers, tested me, They proved me, yea they also saw what I could do.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Forty years, loathed I that generation, So I said—A people going astray in heart, they are, Even they, have not known my ways!

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 And I sware in mine anger, —Verily they shall not enter into my rest.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.