Psalms 88
1 A Song, a Melody. For the Sons of Korah. To the Chief Musician. On "Mahalath." For alternate Song. An Instructive Psalm. By Heman the Ezrahite. O Yahweh, God of my salvation, By day, have I made outcry, In the night, [also] before thee.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Let my prayer, come into thy presence, Bow down thine ear to my loud cry.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 I am counted with them who descend into the pit, I have become as a man that is without help;
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Among the dead, is my couch, —Like the slain that lie in the grave, Where thou rememberest them no more, Yea, they, from thy hand, are cut off;
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Thou hast laid me, In the lowest pit, In dark places, In the deeps:
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Upon me, hath rested thine indignation, And, with all thy breakers, hast thou caused affliction. (Selah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Thou hast far removed mine acquaintances from me, —Thou hast made me an abomination unto them, Shut up, and I cannot go forth!
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mine eye, hath dimmed through affliction; I have called upon thee, O Yahweh, all day long, I have spread out, unto thee, my hands.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 For the dead, wilt thou perform a wonder? Or shall, the shades, arising, give thee thanks? (Selah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Shall Thy lovingkindness be recounted in the grave? Thy faithfulness, in destruction?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Shall any wonder of thine, be known in the dark? Or, thy righteousness, in the land of forgetfulness?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 But, I, unto thee, O Yahweh, have cried for help, And, in the morning, my prayer will confront thee!
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Wherefore, O Yahweh, shouldst thou reject my soul? shouldst thou hide thy face from me?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Afflicted have I been, and dying, from youth, I have borne the terror of thee—I shall be distracted!
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Over me, have passed thy bursts of burning anger, The alarms of thee have put an end to me;
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 They have surrounded me like waters, all the day, They have come circling against me together:
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Thou hast far removed from me, lover and friend, Mine acquaintances, are in darkness.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
