Psalms 83
1 A Song, a Melody of Asaph. O God, Do not keep quiet, Do not hold thy peace, Neither be thou still, O GOD!
Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2 For lo! thine enemies, are tumultuous, And, they who hate thee, have lifted up the head;
Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
3 Against thy people, they craftily devise a secret plot, And conspire against thy treasured ones.
Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
4 They have said—Come, and let us wipe them out from being a nation, That the name of Israel may be remembered no more.
Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5 For they have taken counsel with one heart, Against thee—a covenant, would they solemnize—
Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6 The tents of Edom, and the Ishmaelites, of Moab and the Hagarenes;
Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7 Gebal and Ammon, and Amalek, The Philistines, with the dwellers in Tyre;
A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8 Even Assyria hath joined herself with them, They have become an arm to the sons of Lot. (Selah)
Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
9 Make them like Midian, like Sisera, like Jabin, by the torrent of Kishon;
Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10 They perished at En-dor, They become manure for the soil!
A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
11 Make them—their nobles—like Oreb and like Zeeb, And, like Zebah and like Zalmunna, all their princes:
Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12 Who said—Let us take a possession for ourselves, The pastures of God!
A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13 O my God, make them, As whirling [dust], As chaff before a wind;
Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
14 As a fire burneth a forest, —And as a flame setteth mountains ablaze,
Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
15 So, wilt thou pursue them with thy tempest, —And, with thy storm-wind, wilt terrify them:
Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
16 Fill thou their faces with dishonour, That men may seek thy Name, O Yahweh;
Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17 Let them turn pale, and be terrified to futurity, Yea let them blush, and perish:
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
18 That men may know that, thou, Whose Name alone is Yahweh, Art Most High over all the earth.
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
