< Psalms 81 >

1 To the Chief Musician. On "the Gittith." Asaph’s. Shout ye for joy, unto God our strength, Sound the note of triumph, to the God of Jacob;
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Raise a melody, and strike the timbrel, The lyre so sweet, with the harp:
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Blow, at the new moon, the horn, At the full moon, for the day of our sacred festival:
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 For, a statute to Israel, it is, A regulation, by the God of Jacob;
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 A testimony in Joseph, he appointed it, When he went forth over the land of Egypt: A language I liked not, used I to hear;
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 I took away, from the burden, his shoulder, his hands, from the clay, were set free.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 In distress, thou didst cry, and I delivered thee, —I answered thee, within a hiding-place of thunder, I proved thee by the waters of Meribah. (Selah)
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 Hear, O my people, and I will adjure thee, O Israel, if thou wilt hearken unto me!
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 There shall not be, within thee, a foreign GOD, —Neither shalt thou bow down to a strange GOD:
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 I, Yahweh, am thy God, Who brought thee up out of the land of Egypt, —Open wide thy mouth, that I may fill it.
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 But my people, hearkened not, unto my voice, Even, Israel, inclined not unto me.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 So then I let them go on in the stubbornness of their own heart, They might walk in their own counsels!
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 If, my people, were hearkening unto me, [If, ] Israel, in my ways, would walk,
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 Right soon, their foes, would I subdue, And, against their adversaries, would I turn my hand:
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 The haters of Yahweh, should come cringing unto him, Then let their own good time be age-abiding!
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 Then would he feed them from the marrow of the wheat, Yea, out of the rock—with honey, would I satisfy thee.
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!

< Psalms 81 >