Psalms 78
1 An Instructive Psalm. Asaph’s. Give ear, O my people, to mine instruction, Bend your ear to the sayings of my mouth;
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 I will open, in a parable, my mouth, I will pour forth enigmas out of antiquity; —
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 Which we have heard, and come to know, And, our fathers, have recounted to us;
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 We will not withhold [them] from their children, To a later generation, recounting the praises of Yahweh, Even his might and his wonders which he wrought;
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 When he set up a testimony in Jacob, And, a law, appointed in Israel, —Which he commanded our fathers, That they might make them known to their children;
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 To the end, A later generation, might come to know, Children who should be born, Who should arise, and recount [them] to their children;
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 That they might set, in Elohim, their confidence, —And not forget the doings of El, But, his commandments, might observe;
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 And not become, like their fathers, a generation stubborn and rebellious, —A generation that fixed not their heart, Neither was their spirit, faithful with GOD.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 The sons of Ephraim—armed bowmen, Turned in the day of battle;
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 They kept not the covenant of God, And, in his law, refused to walk;
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 And forgat His doings, And his wonders which he had showed them:
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 In presence of their fathers, wrought he, wondrously, —In the land of Egypt—the field of Zoan:
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 He clave the sea, and caused them to pass through, And reared up the waters like a mound;
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 And led them, by a cloud, in the daytime, And all the night, by a light of fire;
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 He used to cleave rocks in the desert, And let them drink as out of mighty deeps;
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 And he brought forth streams out of the cliff, And caused waters to flow down, like rivers.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 But again, once more sinned they against him, Resisting the Most High in a land of drought:
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 They put GOD to the proof in their heart, By asking food to their mind:
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Yea they spake against Elohim, —They said, Can GOD prepare a table in the desert?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Lo! he hath smitten a rock, And waters, have gushed out, Yea, torrents, have rushed along, —Food also, can he give? Or provide flesh for his people?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Therefore, Yahweh hearkened, and became wroth, —And, a fire, was kindled against Jacob, Moreover also, anger, mounted against Israel;
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 Because, They believed not in God, Nor trusted in his salvation;
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Though he had commanded the skies above, And, the doors of the heavens, had opened;
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 And had rained on them manna to eat, And, the corn of the heavens, had given to them:
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 The food of the mighty, each one did eat, Nourishment, sent he them to the full;
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 He let loose an east wind in the heavens, Then guided he, in his might, a south wind;
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 And rained upon them flesh as the dust, And, like the sand of the seas, birds of wing;
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 And let them fall in the midst of their camp, —Round about their habitations.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 So they did eat and were abundantly filled, When, what they longed for, he had brought them: —
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 They had not turned away from what they had longed for, Yet was their food in their mouth,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 When, the anger of God, mounted against them, And he slew of their vigorous youths, And, the choice young men of Israel, caused he to bow down in death.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 For all this, sinned they still, And believed not in his wonders;
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 So he ended, in a breath, their days, And their years, in a sudden terror!
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 If he slew [of] them, then they sought him, Yea they turned, and did earnestly seek GOD;
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 And remembered that, Elohim, was their rock, Yea, EL Most High, their Redeemer:
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 So they spake him fair with their mouth, And, with their tongue, did promise him falsely;
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 But, their heart, was not fixed with him, Nor were they trusty in his covenant:
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Yet, he, full of compassion, would put a propitiatory-covering over iniquity, and not destroy, —Yea, many a time, turned he back his anger, And would not stir up all his wrath.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 So then he remembered, That, Flesh, they were, A Wind departing, that returneth not.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 How often they, Resisted him in the desert, Vexed him, in the waste:
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Yea they again put GOD to the test, And, to the Holy One of Israel, caused they sorrow:
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 They remembered not his hand—The day, When he ransomed them from the adversary;
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 When he set, in Egypt, his signs, And his wonders, in the plain of Zoan;
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 When he turned, into blood, their Nile-streams, And, their own rivers, could they not drink;
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 He sent among them, The gad-fly, and it devoured them, And the frog, and it despoiled them;
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 When he gave to the corn-locust their produce, And their toil, to the swarming locust;
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 He killed, with hail, their vine, And their sycomores, with frost:
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 When he gave up, to hail-storms, their beasts, And their cattle, to pestilent fevers;
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 He sent among them the heat of his anger, Wrath and indignation and distress, —A mission of messengers of misfortune:
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 He leveled a path for his anger, Withheld not, from death, their soul, But, their life—to the pestilence, he delivered:
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 So he smote, Every first-born in Egypt, The beginning of their strength, in the tents of Ham;
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 And he set forth, like sheep, his people, And guided them, like a flock in the desert;
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 Yea he led them securely, and they dreaded not, And, their enemies, the sea did cover.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 Then brought he them within his own holy bounds, The mountain-range, which his right hand made his own:
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 So he drave out, before them, [whole] nations, And allotted them, by line, an inheritance, And caused to dwell, in their own homes, the tribes of Israel.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 But they tested and resisted God Most High, And, his testimonies, did not observe;
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 But drew back and dealt treacherously, like their fathers, They turned aside, like deceitful bowmen;
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 And provoked him to anger with their high places, And, with their images, used to move him to jealousy.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 God heard and was wroth, And greatly abhorred Israel;
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 So he gave up the habitation of Shiloh, The tent he had set up among Men;
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 Yea he gave up, into captivity, his strength, And his beauty into the hand of an adversary;
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 And delivered up, to the sword, his people, And, with his own inheritance, was he wroth;
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 His young men, were devoured by fire, And, his virgins, were not praised in song;
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 His priests, by the sword, did fall, And, his widows, were not able to bewail.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Then awoke, as one that had slept, Adonay, As a warrior exulting with wine!
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 So he smote his adversaries in the rear, Reproach age-abiding, laid he upon them.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Howbeit he rejected the tent of Joseph, And, the tribe of Ephraim, did not choose:
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 But made choice of the tribe of Judah, The mountain of Zion, which he loved;
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 And built, like the heights, his sanctuary, Like the earth, he founded it to times age-abiding.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 And made choice of David his servant, And took him from among the folds of the sheep:
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 From after the sucking ewes, he brought him in, —To be shepherd to Jacob his people, And to Israel, his inheritance.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 So he did shepherd them, according to the singleness of his heart, And, with the discernment of his hands, used he to guide them.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
