< Psalms 77 >

1 To the Chief Musician. On "Jeduthun." Asaph’s, a Melody. With my voice—unto God, will I make outcry, With my voice unto God, and he will give ear unto me;
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 In the day of my distress—unto My Lord, will I seek, My hand, by night, hath been outstretched and never once became slack, My soul, hath refused to be consoled;
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 I remember God and I murmur, I muse, and my spirit swooneth. (Selah)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Thou hast held, watching, mine eyes, I was driven to and fro, and could not speak;
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 I reasoned, Of the days of aforetime, Of the years of by-gone ages;
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 I remember my song in the night, —With my own heart, I commune, And my spirit, maketh search: —
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 For ages, will My Lord reject? And, not again, grant acceptance any more?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Hath his lovingkindness, come to a perpetual end? Hath his word failed to generation after generation?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Hath GOD, forgotten to show favour? Or hath he shut up, in anger, his compassions? (Selah)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 Then said I—An affliction to me, it is, The changing of the right hand of the Most High.
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 I will remember the doings of Yah, Surely I will remember, out of aforetime, thy wonderful way;
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 And will talk to myself of all thy work, And, of thy doings, will I muse: —
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 O God, in the sanctuary, is thy way, —Who is a great GOD like Elohim?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Thou, art GOD, doing wonderfully, —Thou hast made known, among the peoples, thy might;
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Thou didst redeem, with thine arm—Thy people, Thy sons of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 The waters saw thee, O God, The waters saw thee, They were in birth-throes, Yea the resounding deeps were stirred;
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 The clouds, poured down waters, The skies uttered, a voice, Yea, thine arrows, flew hither and thither;
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 The, voice of thy thunder, was in the whirlwind, Thy lightnings illumined the world, The earth, trembled and quaked;
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 In the sea, was thy way, And, thy path, in the mighty waters, And, thy footprints, could not be known:
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Thou didst lead, like a flock, thy people, By the hand of Moses and Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

< Psalms 77 >