Psalms 74
1 An Instructive Psalm. Asaph’s. Wherefore, O God, hast thou cast off utterly? Shall thine anger smoke against the flock of thine own pasturing?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Remember thine own assembly thou didst acquire aforetime, Thou didst redeem the tribe of thine own inheritance, Mount Zion, wherein thou didst take up thy habitation.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Lift up thy steps unto the places utterly unsafe, All the mischief!—the foe in the sanctuary!
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Thine adversaries have roared in the midst of thine appointed meeting, They have set their ensigns as tokens!
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 One used to be known according as he carried up high—into the thicket of trees—the axes;
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 But, now, the doors thereof all together, with axes and hammers, they batter down.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 They have cast, into the fire, thy sanctuary, To the ground, have they profaned the habitation of thy Name.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 They have said in their heart, Let us suppress them altogether, They have burned up all the meeting-places of GOD in the land.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 Our own signs, have we not seen, —There is no longer a prophet, —Neither is there with us, one who knoweth—How long!
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 How long, O God, shall the adversary, reproach? Shall the enemy revile thy Name perpetually?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Wherefore shouldst thou withdraw thy hand—thy right hand? [Bring it] out of the midst of thy bosom! (Selah)
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 But, God, hath been my king from aforetime, Working Deliverances in the midst of the earth.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Thou, didst cleave asunder, in thy might, the sea, Thou didst break in pieces the heads of the Crocodiles, [till they floated] on the waters;
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Thou, didst crush the heads of the Sea-Monster, Thou didst give him to be food, for the people of the deserts;
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Thou, didst cleave open fountain and torrent, Thou, didst dry up rivers of steady flow:
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 Thine, is the day, Yea, thine, the night, Thou, didst establish moon and sun;
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Thou, didst set up all the bounds of the earth, As for summer and winter, thou, didst form them!
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Remember this, An enemy, hath reproached Yahweh, Yea, an impious people, have reviled thy Name.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Do not deliver up, to a wild beast, the life of thy turtle-dove, The living host of thine oppressed ones, do not forget perpetually.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Have respect to thy covenant, For the dark places of the earth are full of the habitations of violence.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 May the crushed one not again be confounded, As for the oppressed and the needy, let them praise thy Name.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Arise! O God, plead thine own cause, Remember the reproach of thee, from the impious one, all the day:
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Do not forget the voice of thine adversaries, The noise of thine assailants, ascending continually.
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
