Psalms 73
1 A Melody of Asaph. Nothing but good, is God, Unto Israel, Unto the pure in heart.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 But, as for me, —My feet had, almost stumbled, My steps had, well-nigh slipped;
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 For I was envious of the boasters, At the prosperity of the lawless, used I to look.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 For they have no pangs in their death, And vigorous is their body;
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 Of the toil of weak mortals, have they none, Nor, with the sons of earth, are they hard smitten.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 For this cause, doth arrogance deck them as a neck-chain, And a garment of wrong is their attire;
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Their iniquity, hath proceeded from fatness, They have surpassed the imaginations of the heart;
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 They mock, and wickedly command oppression, From on high, they command;
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 They have set, in the heavens, their mouth, And, their tongue, marcheth through the earth.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Therefore must his people return thither, And, the waters of abundance, are drained by them;
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 And they say—How doth GOD know? And is there knowledge in the Most High?
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Lo! these, are the lawless, Who are secure for an age, They have attained unto wealth.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Altogether in vain, Have I cleansed my heart, And bathed in pureness, my hands;
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 And yet been smitten all the day, And been rebuked morning by morning!
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 If I had thought, I will relate it thus, Lo! the circle of thy sons, had I betrayed.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 When I reasoned, that I might understand this, A vexation, it was in mine eyes:
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Until I could enter the holy places of God, —Could give heed to their hereafter: —
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Surely, in slippery places, dost thou set them, —Thou hast suffered them to fall into places of danger.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 How have they become desolate, as in a moment! They have ceased—come to an end, by reason of calamities.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 As the dream of him that waketh, O my Lord! when rousing thyself up, their shadowy being, wilt thou despise.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 But my heart had grown embittered, And, in my reins, had I received wounds;
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 But, I, was brutish, and could not perceive, Like the beasts, had I become before thee.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Nevertheless, I, am continually before thee, Thou hast taken hold of my right hand;
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 By thy counsel, wilt thou guide me, And, afterwards, unto glory, wilt thou take me.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Whom have I in the heavens? And, compared with thee, there is nothing I desire on earth.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Failed have my flesh and my heart, The rock of my heart—and my portion, is God unto times age-abiding.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 For lo! they who are far from thee, shall perish, Thou hast put an end to every one who wandered unchastely from thee.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 But, as for me, the drawing near of God, is my blessedness, —I have made, of My Lord Yahweh, my refuge, —That I may recount all thy works.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
