Psalms 73
1 A Melody of Asaph. Nothing but good, is God, Unto Israel, Unto the pure in heart.
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 But, as for me, —My feet had, almost stumbled, My steps had, well-nigh slipped;
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 For I was envious of the boasters, At the prosperity of the lawless, used I to look.
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 For they have no pangs in their death, And vigorous is their body;
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 Of the toil of weak mortals, have they none, Nor, with the sons of earth, are they hard smitten.
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 For this cause, doth arrogance deck them as a neck-chain, And a garment of wrong is their attire;
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 Their iniquity, hath proceeded from fatness, They have surpassed the imaginations of the heart;
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 They mock, and wickedly command oppression, From on high, they command;
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 They have set, in the heavens, their mouth, And, their tongue, marcheth through the earth.
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 Therefore must his people return thither, And, the waters of abundance, are drained by them;
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 And they say—How doth GOD know? And is there knowledge in the Most High?
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 Lo! these, are the lawless, Who are secure for an age, They have attained unto wealth.
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 Altogether in vain, Have I cleansed my heart, And bathed in pureness, my hands;
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 And yet been smitten all the day, And been rebuked morning by morning!
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 If I had thought, I will relate it thus, Lo! the circle of thy sons, had I betrayed.
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 When I reasoned, that I might understand this, A vexation, it was in mine eyes:
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 Until I could enter the holy places of God, —Could give heed to their hereafter: —
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 Surely, in slippery places, dost thou set them, —Thou hast suffered them to fall into places of danger.
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 How have they become desolate, as in a moment! They have ceased—come to an end, by reason of calamities.
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 As the dream of him that waketh, O my Lord! when rousing thyself up, their shadowy being, wilt thou despise.
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 But my heart had grown embittered, And, in my reins, had I received wounds;
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 But, I, was brutish, and could not perceive, Like the beasts, had I become before thee.
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 Nevertheless, I, am continually before thee, Thou hast taken hold of my right hand;
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 By thy counsel, wilt thou guide me, And, afterwards, unto glory, wilt thou take me.
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 Whom have I in the heavens? And, compared with thee, there is nothing I desire on earth.
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 Failed have my flesh and my heart, The rock of my heart—and my portion, is God unto times age-abiding.
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 For lo! they who are far from thee, shall perish, Thou hast put an end to every one who wandered unchastely from thee.
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 But, as for me, the drawing near of God, is my blessedness, —I have made, of My Lord Yahweh, my refuge, —That I may recount all thy works.
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
