Psalms 69
1 To the Chief Musician. On "The Lilies." David’s. Save me, O God, For waters have entered as far as the life;
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 I have sunk in deep swamp, Where there is no place to stand, I have come into abysses of waters, Where a flood hath overflowed me;
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 I am weary with mine outcry, Parched is my throat, —Mine eyes have become dim, through waiting for my God.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 More than the hairs of my head, Are they who hate me without cause, —Firmer than my bones, Are they who are my foes for false cause, —What I had not plundered, then, had I to restore.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 O God, thou, hast known my folly, And, my wrong-doings, from thee, have not been hid.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Let them not be ashamed, through me, Who have waited for thee, O My Lord, Yahweh of hosts, —Let them not be confounded, through me, Who are seeking thee, O God of Israel!
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 Because, for thy sake, have I borne reproach, Confusion hath covered my face;
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 One estranged, have I become, to my own brethren, Yea, an alien, to the sons of my own mother;
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 Because, zeal for thy house, hath eaten me up, And, the reproaches of them who have reproached thee, have fallen upon me.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 When I have humbled my soul with fasting, Then hath it turned to my reproach;
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 When I have made my clothing of sackcloth, Then have I served them for a by-word;
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 They who sit in the gate talk against me, —And [against me are] the songs of them who imbibe strong drink.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 But, as for me, my prayer shall be unto thee, O Yahweh, in a time of acceptance, O God, in the abounding of thy lovingkindness, answer me with thy saving faithfulness.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Rescue me out of the mire, lest I sink, Let me be rescued, From my haters, and, From abysses of waters:
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Let not a flood of waters overflow me, And let not the depth swallow me up, Neither let the well close, over me, her mouth.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Answer me, O Yahweh, for good is thy lovingkindness, According to the abounding of thy compassions, turn thou towards me:
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 Then do not hide thy face from thy servant, Because I am in distress, haste thou—answer me!
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Oh draw near unto my soul—redeem it, Because of mine enemies, ransom me.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 Thou, knowest my reproach, and my shame, and my confusion, Before thee, are all mine adversaries.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Reproach hath broken my heart, and I am weak, —Though I waited for one to pity me, yet there was none, And for comforters, yet I found not any.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 But they put in my food—poison! And, for my thirst, they gave for my drink—vinegar!
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Let their table, before them, become a snare, And unto their friends, a lure;
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Let their eyes become too dim to see, And, their loins, continually cause thou to shake;
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Pour out over them thine indignation, And let, the glow of thine anger, overtake them:
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Let their encampment become desolate, In their tents, be there none to dwell:
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 For, whom, thou thyself, hadst smitten, they pursued, And, unto the pain of thy wounded ones, they must needs add.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Lay punishment on their iniquity, And let them not enter into thy righteousness;
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Let them be blotted out of the book of life, And, with the righteous, let them not be enrolled.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 I, then, am humbled and in pain, Thy salvation, O God, may it set me on high.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 I will praise the Name of God with a song, And will magnify him with thanksgiving;
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 So shall it be more pleasing to Yahweh than a bullock of the herd, Showing horn [and] divided hoof.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 The humbled have seen—they rejoice! Ye seekers of God, let your heart, then, revive;
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 For, a Hearkener to the needy, is Yahweh, And, his prisoners, hath he not despised.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Let the heavens and the earth, praise him, The seas, and everything that creepeth therein.
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 For, God, will save Zion, And build the cities of Judah, So shall men dwell there, and possess it:
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 Yea, the seed of his servants, shall inherit it, And, the lovers of his Name, shall settle down therein.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
