Psalms 69
1 To the Chief Musician. On "The Lilies." David’s. Save me, O God, For waters have entered as far as the life;
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 I have sunk in deep swamp, Where there is no place to stand, I have come into abysses of waters, Where a flood hath overflowed me;
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 I am weary with mine outcry, Parched is my throat, —Mine eyes have become dim, through waiting for my God.
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 More than the hairs of my head, Are they who hate me without cause, —Firmer than my bones, Are they who are my foes for false cause, —What I had not plundered, then, had I to restore.
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 O God, thou, hast known my folly, And, my wrong-doings, from thee, have not been hid.
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 Let them not be ashamed, through me, Who have waited for thee, O My Lord, Yahweh of hosts, —Let them not be confounded, through me, Who are seeking thee, O God of Israel!
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 Because, for thy sake, have I borne reproach, Confusion hath covered my face;
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 One estranged, have I become, to my own brethren, Yea, an alien, to the sons of my own mother;
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 Because, zeal for thy house, hath eaten me up, And, the reproaches of them who have reproached thee, have fallen upon me.
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 When I have humbled my soul with fasting, Then hath it turned to my reproach;
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 When I have made my clothing of sackcloth, Then have I served them for a by-word;
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 They who sit in the gate talk against me, —And [against me are] the songs of them who imbibe strong drink.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 But, as for me, my prayer shall be unto thee, O Yahweh, in a time of acceptance, O God, in the abounding of thy lovingkindness, answer me with thy saving faithfulness.
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Rescue me out of the mire, lest I sink, Let me be rescued, From my haters, and, From abysses of waters:
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 Let not a flood of waters overflow me, And let not the depth swallow me up, Neither let the well close, over me, her mouth.
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Answer me, O Yahweh, for good is thy lovingkindness, According to the abounding of thy compassions, turn thou towards me:
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 Then do not hide thy face from thy servant, Because I am in distress, haste thou—answer me!
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 Oh draw near unto my soul—redeem it, Because of mine enemies, ransom me.
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 Thou, knowest my reproach, and my shame, and my confusion, Before thee, are all mine adversaries.
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 Reproach hath broken my heart, and I am weak, —Though I waited for one to pity me, yet there was none, And for comforters, yet I found not any.
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 But they put in my food—poison! And, for my thirst, they gave for my drink—vinegar!
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 Let their table, before them, become a snare, And unto their friends, a lure;
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 Let their eyes become too dim to see, And, their loins, continually cause thou to shake;
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Pour out over them thine indignation, And let, the glow of thine anger, overtake them:
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 Let their encampment become desolate, In their tents, be there none to dwell:
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 For, whom, thou thyself, hadst smitten, they pursued, And, unto the pain of thy wounded ones, they must needs add.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 Lay punishment on their iniquity, And let them not enter into thy righteousness;
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 Let them be blotted out of the book of life, And, with the righteous, let them not be enrolled.
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 I, then, am humbled and in pain, Thy salvation, O God, may it set me on high.
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 I will praise the Name of God with a song, And will magnify him with thanksgiving;
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 So shall it be more pleasing to Yahweh than a bullock of the herd, Showing horn [and] divided hoof.
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 The humbled have seen—they rejoice! Ye seekers of God, let your heart, then, revive;
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 For, a Hearkener to the needy, is Yahweh, And, his prisoners, hath he not despised.
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Let the heavens and the earth, praise him, The seas, and everything that creepeth therein.
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 For, God, will save Zion, And build the cities of Judah, So shall men dwell there, and possess it:
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 Yea, the seed of his servants, shall inherit it, And, the lovers of his Name, shall settle down therein.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
