Psalms 59
1 To the Chief Musician. "Do not Destroy." A precious Psalm of David. When Saul sent, and they watched the house, to kill him. Rescue me from my foes, O my God, From them who lift themselves up against me, wilt thou set me on high:
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
2 Rescue me, from the workers of iniquity, And, from the men of bloodshed, save me.
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
3 For lo! they have lain in wait for my life, Mighty ones stir up strife against me, Without transgression of mine, and without sin of mine, O Yahweh;
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
4 For no iniquity, do they run that they may take their stand, Rouse thyself to meet me, and see.
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
5 Thou, therefore, O Yahweh, God of hosts, God of Israel, Awake, to visit all the nations, Do not show favour to any iniquitous traitors. (Selah)
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
6 They return at evening, They grow like a dog, And go round the city.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
7 Lo! they belch forth with their mouth, Swords, are in their lips, For [say they], Who doth hear?
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
8 Thou, therefore, O Yahweh, wilt laugh at them, Thou wilt mock at all nations.
Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
9 O my Strength, unto thee, will I make melody, For, God, is my high tower.
Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
10 My God of lovingkindness, will come to meet me, God, will let me look on mine adversaries.
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
11 Do not slay them, lest my people forget, Cause them to wander by thy strength, and prostrate them, [Thou] our shield, O Lord!
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
12 The sin of their mouth, The word of their lips, Let them then be captured in their pride, Both for the oath and for the deception they record.
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
13 Bring to a full end in wrath, Bring to a full end, that they be no more, —That men may know that, God, is ruling in Jacob, Unto the ends of the earth. (Selah)
Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
14 Let them return, then, at evening, Let them growl like a dog, And go round the city.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
15 They, may prowl about for food, —And, if they are not satisfied, then let them whine!
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
16 But, I, will sing thy power, And will shout aloud, in the morning, thy lovingkindness, —For thou has become a refuge for me, And a place to flee to in the day of my distress.
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
17 O my Strength, unto thee, will I make melody, For, God, is my high tower, my God of lovingkindness.
Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
