Psalms 56

1 To the Chief Musician. Upon "The Dove of God from the distant Sea." David’s. A precious Psalm. When the Philistines seized him in Gath. Show me favour, O God, For weak man hath panted for me, All the day, a fighter oppresseth me:

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2 Mine adversaries have panted all the day, For, many, are fighting with me, loftily.

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

3 What day I am afraid, I, unto thee will direct my confidence.

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4 In God, I will praise his cause, —In God, have I trusted, I will not fear, What can flesh do unto me?

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5 All the day, they wrest, my words, Against me, all their devices are for mischief;

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6 They stir up strife—they lie hid, They, mark my steps, —Seeing they have waited for my life.

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7 Because of iniquity, recompense thou them, —In anger, bring thou down, the peoples, O God.

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8 My wandering, hast, thou, recorded, —Put thou my tears in thy bottle, Are they not in thy record?

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9 Then, shall my foes turn back, in the day I cry, This, I know, for God is mine!

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10 In God, will I praise with good cause: In Yahweh, will I praise with good cause;

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

11 In God, have I trusted, I will not fear, What can a son of earth do unto me!

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12 Upon me, O God, are thy vows, I will pay back praises unto thee.

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13 For thou hast rescued my soul from death, Wilt thou not [rescue] my feet from stumbling? That I may walk to and fro, before God, In the light of life.

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.