Psalms 53

1 To the Chief Musician. On Mahalath. A Psalm of Instruction, of David. The impious hath said in his heart, There is no God! They have acted corruptly, They have wrought abominable perversity, There is none that doeth good: —

A karmesternek, Máchalát szerint. Oktató dal Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosan míveltek jogtalanságot, nincs ki jót tenne.

2 God, out of the heavens, looked down upon the sons of men, —To see whether there was one that showed wisdom, Enquiring after God.

Isten az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, ki Istent keresi.

3 They all, have turned back, together have they become tainted, —There is none that doeth good, Not so much as, one!

Mindnyája eltért, egyaránt megromlottak; nincs ki jót tenne, nincs egy sem.

4 Are the workers of iniquity, without knowledge? Devouring my people, [as] they devour food? Upon God, have they not called.

Nemde megtudják a jogtalanságot cselekvők, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, Istent nem szólították.

5 There have they been in great dread where no dread was, Because, God, hath scattered the bones of thy besieger, —Thou hast put [him] to shame, Because, God, had, rejected, them.

Ott rettegve rettegtek meg, a hol nem volt rettegés; mert Isten szerteszórta az ellened táborzók csontjait, megszégyenítotted, mert Isten megvetette őket.

6 Oh that, out of Zion, were granted the salvations of Israel! When God bringeth back the captives of his people, Jacob, shall exult, Israel, shall be glad.

Vajha jönne Cziónból Izraél segítsége; mikor visszahozza Isten népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél!